Goethe, Johann Wolfgang von: Az új évre (Zum neuen Jahr in Hungarian)

Zwischen dem Alten,

Zwischen dem Neuen

Hier uns zu freuen,

Schenkt uns das Glück,

Und das Vergangne

Heißt mit Vertrauen

Vorwärts zu schauen,

Schauen zurück.

Stunden der Plage,

Leider, sie scheiden

Treue von Leiden,

Liebe von Lust;

Bessere Tage

Sammlen uns wieder,

Heitere Lieder

Stärken die Brust.

Leiden und Freuden,

Jener verschwundnen,

Sind die Verbundnen

Fröhlich gedenk.

O des Geschickes

Seltsamer Windung!

Alte Verbindung,

Neues Geschenk!

Dankt es dem regen,

Wogenden Glücke,

Dankt dem Geschicke

Männiglich Gut,

Freut euch des Wechsels

Heiterer Triebe,

Offener Liebe,

Heimlicher Glut!

Andere schauen

Deckende Falten

Über dem Alten

Traurig und scheu;

Aber uns leuchtet

Freundliche Treue;

Sehet, das Neue

Findet uns neu.

So wie im Tanze

Bald sich verschwindet,

Wieder sich findet

Liebendes Paar;

So durch des Lebens

Wirrende Beugung

Führe die Neigung

Uns in das Jahr.

Egy régit vesztünk

egy újat nyerünk,

hogy itt örvendjünk,

szerencsénk volt.

Eddigi éltünk

örök reménye

előre nézve,

vissza visz most.

Kínzás órái

múló bántalom,

a hű fájdalom

szerelmi kéj;

A jobb időkben

kitárt karokkal,

vidám dalokkal

leszek majd én.

Öröm és bánat

ami elmúlott,

kicsit eltúlzott

vidám emlék.

Ez sorsomnak most

furcsa fordulat!

Régi kapcsolat,

új ajándék!

Köszönd a sűrűn

változó sorsnak,

's ennek a kornak,

hogy ilyen jó.

Sok szép változás

derűs varázsa,

melynek csalása

égőn maró.

Mások csak nézik

eltakart ráncod,

a régi lángod

oly rebegős;

De mégis csillog

ha rád kacsintok;

Lássátok, ez egy

új ismerős.

Úgy mint a táncnál

sűrűn elszelel,

majd egymásra lel

a kedves pár:

Így az életnek

kanyargós útján,

a hajlam tusán

egy új év vár.