Goethe, Johann Wolfgang von: A kedvelőknek (An die Günstigen in Hungarian)

Dichter lieben nicht zu schweigen,

Wollen sich der Menge zeigen.

Lob und Tadel muß ja sein!

Niemand beichtet gern in Prosa;

Doch vertraun wir oft sub rosa

In der Musen stillem Hain.

Was ich irrte, was ich strebte,

Was ich litt und was ich lebte,

Sind hier Blumen nur im Strauß;

Und das Alter wie die Jugend,

Und der Fehler wie die Tugend

Nimmt sich gut in Liedern aus.

Költő nem tud néma lenni,

Szeret nyilván megjelenni,

Gáncs is, taps is vonzza őt.

Gyónni bajos prosa-nyelven,

De sokat kivallunk csendben

Hallgatag Muzsák előtt.

Mi jót, gyarlót cselekedtem,

Mit élveztem, mit szenvedtem,

Egybeköti e füzér.

Mert öregség és ifjúság

És bölcseség meg hiúság

Dalban szépen összefér.