Goethe, Johann Wolfgang von: Nyugalmam oda van (Meine Ruh' ist hin in Hungarian)
|
Meine Ruh' ist hin (German)Meine Ruh' ist hin, Mein Herz ist schwer, Ich finde sie nimmer Und nimmermehr.
Wo ich ihn nicht hab Ist mir das Grab, Die ganze Welt Ist mir vergällt.
Mein armer Kopf Ist mir verrückt, Mein armer Sinn Ist mir zerstückt.
Meine Ruh' ist hin, Mein Herz ist schwer, Ich finde sie nimmer Und nimmermehr.
Nach ihm nur schau ich um Fenster hinaus, Nach ihm nur geh ich aus dem Haus.
Sein hoher Gang, Sein' edle Gestalt, Seines Mundes Lächeln, Seiner Augen Gewalt,
Und seiner Rede Zauberfluß, Sein Händedruck, Und ach, sein Kuß!
Meine Ruh' ist hin, Mein Herz ist schwer, Ich finde sie nimmer Und nimmermehr.
Mein Busen drängt sich Nach ihm hin. [Ach]dürft ich fassen Und halten ihn,
Und küssen ihn, So wie ich wollt, An seinen Küssen Vergehen sollt!
|
Nyugalmam oda van (Hungarian)Nyugalmam oda van szívem nehéz; nem találom meg 's ez lesz a vég.
Ahol nem lelem a sírhelyem, 's így a világ semmit sem ád.
Szegény fejem az bolond már, szegény eszem egy bomlott vár.
Nyugalmam oda van szívem nehéz; nem találom meg ’s ez lesz a vég.
Utána nézek az ablakon át, utána lépek az ajtón át.
Büszkén lépked a nemes alak, ajkán egy zord mosoly szemén az erőszak.
A beszédje varázs ár, a kézfogása, 's a csókos száj!
Nyugalmam oda van szívem nehéz; nem találom meg ’s ez lesz a vég.
Lelkem tolakszik hozzá most, jaj, ha foghatnám a kezét ott.
Csókolnám őt oly féktelen, hogy csókja a halál legyen!
|