Goethe, Johann Wolfgang von: A barátoknak (Den Freuden in Hungarian)

Des Menschen Tage sind verflochten,

die schönsten Güter angefochten,

es trübt sich auch der frei'ste Blick;

du wandelst einsam und verdrossen,

der Tag verschwindet ungenossen

in abgesonderten Geschick.

Wenn Freundesantlitz dir begegnet,

so bist du gleich befreit, gesegnet,

gemeinsam freuet ihr der Tag.

Ein Zweiter kommt, sich anzuschließen,

mitwirken will er, mitgenießen;

verdreifacht so sich Kraft und Rat.

Von äußerm Drang unangefochten,

bleibt, Freunde, so in eins verflochten,

dem Tag gönnet heitern Blick!

Das Beste schaffet unverdrossen;

Wohlwollen unsrer Zeitgenossen,

das bleibt zuletzt erprobtes Glück.

Az ember napjai összefonva,

a javait kétségbe vonva,

kilátása oly homályos;

te egyedül lépkedsz felpakolva,

a gondjaidtól meghajolva,

jövőd nagyon is magányos.

Ha egy baráttal találkozol

vele szabadon álmodozol,

együtt örültök a napnak.

De ha még egy csatlakozik,

a szívetekbe lopakodik;

a napok új erőt kapnak.

Külső erőktől nem vitatva,

barátok egymásért kitartva,

e nap nekik varázsos lesz!

Emberi tettek összefogva;

a jótettektől körbefogva,

szerencséjük új irányt vesz.