Schnurre, Wolfdietrich: Elhatározás (Entscheidung in Hungarian)

Von Taubenfüssen zu reden ist süss;

ihr Getrippel auf dem Teerpappendach

der sorglosen Laube ermuntert,

an sanfte Sommerregen zu denken.

Aber die Krallen des Marders sind leiser,

denn er setzt sie auf Moos ; das Verderben

kommt lautlos, und schweigend schwärzen

die Engel sich Schnäbel und Schwingen mit Russ.

Von Engelsklauen zu reden ist furchtbar;

ihren Abdruck in den Gefilden

geatmeter Luft au erkennen, verdammt,

an Spinnenskelette zu denken.

Wovon nun schweigen, worüber reden?

Das Hörbare braucht keinen Mund,

es ist geschwätzig seit je. Und so will ich

eine Stimme der Lautlosigkeit sein,

das Drohende sagen, das selten Gewohnte,

wie wenige Ohren meine Strophe auch trifft.

Galamblábaikról szólani édes; 

tipegésük a gondűző lugas

kátránypapír tetején a szelíd

nyári esőket idézi.

De a menyét karma nesztelenebb,

mert mohán oson. Hangtalan jön a romlás,

s némán festik feketére a csőrüket

és szárnyukat korommal az angyalok.

Angyalkarmokról szólani iszonyatos;

a lélegzett levegő mezein nyomukat

megpillantani átok,

pókvázakra gondol az ember.

Miről hallgassak hát, miről beszéljek?

A hallhatónak nincs szüksége szájra,

hisz mindig is fecsegő volt. Én hát

a hangtalanság hangja szeretnék lenni,

a fenyegetőt mondani, a nemigen szokottat,

ha kevés fület ér is a versem.