This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Hölderlin, Friedrich: A haza (Die Heimat in Hungarian)

Portre of Hölderlin, Friedrich
Portre of Szalki Bernáth Attila

Back to the translator

Die Heimat (German)

Froh kehrt der Schiffer heim an den stillen Strom,

Von Inseln fernher, wenn er geerntet hat;

So käm auch ich zur Heimat, hätt ich

Güter so viele, wie Leid, geerntet.

 

Ihr teuren Ufer, die mich erzogen einst,

Stillt ihr der Liebe Leiden, versprecht ihr mir,

Ihr Wälder meiner Jugend, wenn ich

Komme, die Ruhe noch einmal wieder?

 

Am kühlen Bache, wo ich der Wellen Spiel,

Am Strome, wo ich gleiten die Schiffe sah,

Dort bin ich bald; euch, traute Berge,

Die mich behüteten einst, der Heimat

 

Verehrte sichre Grenzen, der Mutter Haus

Und liebender Geschwister Umarmungen

Begrüß ich bald und ihr umschließt mich,

Daß, wie in Banden, das Herz mir heile,

 

Ihr Treugebliebnen! aber ich weiß, ich weiß,

Der Liebe Leid, dies heilet so bald mir nicht,

Dies singt kein Wiegensang, den tröstend

Sterbliche singen, mir aus dem Busen.

 

Denn sie, die uns das himmlische Feuer leihn,

Die Götter schenken heiliges Leid uns auch,

Drum bleibe dies. Ein Sohn der Erde

Schein ich; zu lieben gemacht, zu leiden.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.kalliope.org

A haza (Hungarian)

Vígan tér vissza csendes árral hajós

Távol szigetről, ha dúsan aratott;

Én is így jönnék haza, ha több

Kincset - mint kínt - gyűjtöttem volna.

 

Kedves partok, ti, engem felnevelők,

Enyhet a szívemnek ígértek-e vajn,

Szép gyermekkori erdők, ha jövék,

Vártok, s lesz ott ismét nyugodalmam?

 

Hűs patakoknál, hol játszott a hullám,

Széles folyókon min sok hajó siklott,

Hű hegyeknél leszek hamar én;

Óvtatok engem ott, ti hazámnak

 

Tisztelt, biztos körei: anyai ház

És a szerető lánytestvéri ölelés

Várnak, s míg engem karoltok át,

Szívem majd e kötéstől meggyógyul

 

Hűséges kedveseim! De jól tudom én,

Kínja szerelemnek hosszabban időz,

Nincs altatódal, nincs halandó,

Bút a kebelemből ki elűzne.

                                      

Mert akiktől ránk száll az égből a tűz:

Istenek ők, adják e kínt is nekünk,

És marad így. Nékem a Föld fiaként

Sorsom: szenvedve bár, de szeressek.



Uploaded byJakus Laura 1.
Source of the quotationsaját mű

Related videos


minimap