Kulmann, Elisabeth: 01. Hold, lelkemnek kedvese (01. Mond, meiner Seele Liebling in Hungarian)

Mond, meiner Seele Liebling,
Wie schaust du heut’ so blass?
Ist eines deiner Kinder,
O Mond, vielleicht unpass?

Kam dein Gemahl, die Sonne,
Vielleicht dir krank nach Haus?
Und du trittst aus der Wohnung,
Weinst deinen Schmerz hier aus?

Ach, guter Mond, ein gleiches
Geschick befiel auch mich.
Drin liegt mir krank die Mutter,
Hat mich nur jetzt um sich!

So eben schloss ihr Schlummer
Das Aug’ ein Weilchen zu;
Da wich, mein Herz zu stärken,
Vom Ort ich ihrer Ruh.

Trost sei mir, Mond, dein Anblick,
Ich leide nicht allein:
Du bist der Welt Mitherrscher,
Und kannst nicht stets dich freun!

Hold, lelkemnek kedvese
Miért vagy ma ilyen halovány?
Talán a gyermekeid egyike
Ó Hold, nem érzi jól magát?
 
Párod, a fenséges Nap, talán
Útjáról betegen tért haza?
És te kilépsz a lakásból, hogy
Idakinn sírjad ki fájdalmad?
 
Oh, drága Hold, nekem is
Egy azonos sors rendeltetett,
Anyám odabenn fekszik betegen,
Számára most csak én létezem.
 
Az álom egy rövidke időre
Éppen most zárta le szemét;
És hogy szívem erőre kapjon,
Elhagyám hát pihenő helyét.
 
 
Légy vigaszom, a te látványod,
nem szenvedek egymagamban:
Te vagy a világ uralkodója,
Nem lehetsz folyvást gondtalan.