Tehát a lányok, akik hajukon
és kezükben koszorúval a szilfák
mögül kiléptek, csak bántanak és
megrontanak. Az erdőszéli házból
néztem, hogy futnak a zöld és szines
mezők a lejtőn s a galagonya
hogy ejti földre virágözönét:
mikor arra sietve észrevettek,
valamit súgtak-búgtak s azután
nevetve megszöktek, bár hívtam őket
s furulyám is édesen esdekelt.
Csak mikor a sekély forrás vizében
megláttam ráncaimat s fürtjeim
csimbókját, akkor tudtam meg egészen,
hogy mit vihogtak felém s élesen
mi visszhangzott tovább a sziklafalról.
Nincs többé kedvem a horgászbotot
tartani a tó partján vagy a gyönge
füzfasípot csalogató dalért
illegetni ujjammal, ehelyett,
mihelyt leszáll az est, panaszt teszek
az Aratás Urának, hogyha már
örökkévaló, - miért nem vagyok szép?