Heine, Heinrich: Holdfénytől mámoros hársak (Mondscheintrunkene Lindenblüten in Hungarian)

Mondscheintrunkne Lindenblüten,
Sie ergießen ihre Düfte,
Und von Nachtigallenliedern
Sind erfüllet Laub und Lüfte.
 
Lieblich läßt es sich, Geliebter,
Unter dieser Linde sitzen,
Wenn die goldnen Mondeslichter
Durch des Baumes Blätter blitzen.
 
Sieh dies Lindenblatt! du wirst es
Wie ein Herz gestaltet finden;
Darum sitzen die Verliebten
Auch am liebsten unter Linden.
 
Doch du lächelst, wie verloren
In entfernten Sehnsuchtträumen -
Sprich, Geliebter, welche Wünsche
Dir im lieben Herzen keimen?
 
Ach, ich will es dir, Geliebte,
Gern bekennen, ach, ich möchte,
Daß ein kalter Nordwind plötzlich
Weißes Schneegestöber brächte;
 
Und daß wir, mit Pelz bedecket
Und im buntgeschmückten Schlitten,
Schellenklingelnd, peitschenknallend,
Über Fluß und Fluren glitten.
 
 

Holdfénytől mámoros hársak
illatától elöntött táj,
és a pacsirták dalától
lombozat és a lég bűbáj.

Bájos ez, ugye kedvesem,
itt a hársak alatt ülni,
ha a hold arany sugara,
kezd a levelek közt sütni.

Nézd e hárslevelet! Látod
mint egy szív, néha megszakad;
ezért ülnek a szerelmesek
oly sokat a hársfák alatt.

Te mosolyogsz, mintha messzi
távoli álomban lennél -
Mondd, szerelmem, kívánságból
szíveddel most hova mennél?

Ó, azt mondanám, szerelmem,
beismerem, szeretném ha,
egy vad, hideg, északi szél
fehér hó felhőket hozna;

És mi szőrmével borítva
színesen díszített szánon,
az ostor csattog, csengő cseng,
s velünk folyón, mezőn szálljon.