Heine, Heinrich: Holdfény ittas hársvirágok (Mondscheintrunkene Lindenblüten in Hungarian)

Mondscheintrunkne Lindenblüten,

Sie ergießen ihre Düfte,

Und von Nachtigallenliedern

Sind erfüllet Laub und Lüfte.

Lieblich läßt es sich, Geliebter,

Unter dieser Linde sitzen,

Wenn die goldnen Mondeslichter

Durch des Baumes Blätter blitzen.

Sieh dies Lindenblatt! du wirst es

Wie ein Herz gestaltet finden;

Darum sitzen die Verliebten

Auch am liebsten unter Linden.

Doch du lächelst, wie verloren

In entfernten Sehnsuchtträumen -

Sprich, Geliebter, welche Wünsche

Dir im lieben Herzen keimen?

Ach, ich will es dir, Geliebte,

Gern bekennen, ach, ich möchte,

Daß ein kalter Nordwind plötzlich

Weißes Schneegestöber brächte;

Und daß wir, mit Pelz bedecket

Und im buntgeschmückten Schlitten,

Schellenklingelnd, peitschenknallend,

Über Fluß und Fluren glitten.

Holdfény ittas hársvirágok

Árasztotok dús illatot,

És csalogány dallal úsztok

Töltve léget és a lombot.

Mély boldogság kedves társsal

Ülni hársak illatában,

Hogy ha Hold arany sugárral

Átvillan fakoronában.

Nézd a levelét a hársnak,

Szív alakot fogsz találni,                          

Hát ezért szerelmes társak 

Jönnek hárs alá megállni.

Úgy mosolyogsz, mintha messze

Édes álmod lenne veszve –

Vágyaidból most e percben

Mi szökjön szárba szívedben?

Oh, meg kell neked mondanom

Kedves, kérem nagyon vágyva,

Északi szél, az a zordon,

Minket hóval tartson zárva;

Selymes prémmel takarózva

Siklanánk a díszes szánnal,

Ostor csettenését hallva

Réten, jégen – s lelkünk szárnyal.