Storm, Theodor: A város (Die Stadt in Hungarian)

Am grauen Strand, am grauen Meer
Und seitab liegt die Stadt;
Der Nebel drückt die Dächer schwer,
Und durch die Stille braust das Meer
Eintönig um die Stadt.

Es rauscht kein Wald, es schlägt im Mai
Kein Vogel ohn’ Unterlaß;
Die Wandergans mit hartem Schrei
Nur fliegt in Herbstensnacht vorbei,
Am Strande weht das Gras.

Doch hängt mein ganzes Herz an dir,
Du graue Stadt am Meer;
Der Jugend Zauber für und für
Ruht lächelnd doch auf dir, auf dir,
Du graue Stadt am Meer.

A:
Szürke tenger, szürke partján
Egy város int felém,
Sűrű ködben a házak, a táj,
A csenden át zúg a tengerár,
S egyhangúan zenél.

Nem zeng erdő május haván,
Madársereg nem hegedűl,
Csak éles hangú vadlibák
Szállnak az őszi éjen át,
S a parton fázik a fű.

De szürke város bennem él,
Ködös, tengeri táj,
Ifjúkor ott volt csodaszép,
Te szürke város áldlak én,
Ködös, tengeri táj.

B:
Szürke tenger szürke partján
E város nékem int,
Nehéz köd ül tetőn, utcán,
Gyakran morajlik óceán,   
S a város szenved itt.      

Erdők májusban is némák,
Nem szól madár hegedű,
Csak éles hangú vadlibák
Szállnak, őszi éjt zavarják,
S parton fázik a fű.
 
Mégis szívembe zárlak én,
Köd ül bár, s zúg az ár
Ifjúkorom csodás ölén -
Te szürke város, s áldlak én,
Köd ül bár, s zúg az ár.