Storm, Theodor: A nép hangján (Im Volkston in Hungarian)

Als ich dich kaum gesehn,
Mußt es mein Herz gestehn,
Ich könnt dir nimmermehr
Vorübergehn.

Fällt nun der Sternenschein
Nachts in mein Kämmerlien,
Lieg ich und schlafe nicht
Und denke dein.

Ist doch die Seele mein
So ganz geworden dein,
Zittert in deiner Hand,
Tu ihr kein Leid!

Két szemem hogy meglát,
szívem magába zárt,
melletted elmenni
nem tudnék már.

Rám ragyog csillagfény,
hánykódva fekszem én,
folyton eszembe jutsz,
bár aludnék.

Kínban ég lelkem már,
reszket kezedben, szánd,
légy kegyes, és ne tépd
szívem, mert fáj!