This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Storm, Theodor: Búcsú (Abschied in Hungarian)

Portre of Storm, Theodor

Abschied (German)

Kein Wort, auch nicht das kleinste, kann ich sagen,

Wozu das Herz den vollen Schlag verwehrt;         

Die Stunde drängt, gerüstet steht der Wagen,        

Es ist die Fahrt der Heimat abgekehrt.                   

 

Geht immerhin - denn eure Tat ist euer -

Und widerruft, was einst das Herz gebot;

Und kauft, wenn dieser Preis euch nicht zu teuer,

Dafür euch in der Heimat euer Brot!

 

Ich aber kann des Landes nicht, des eignen,

In Schmerz verstummte Klagen mißverstehn;

Ich kann die stillen Gräber nicht verleugnen,

Wie tief sie jetzt in Unkraut auch vergehn. -

 

Du, deren zarte Augen mich befragen -

Der dich mir gab, gesegnet sei der Tag!

Laß nur dein Herz an meinem Herzen schlagen,

Und zage nicht! Es ist derselbe Schlag.

 

Es strömt die Luft - die Knaben stehn und lauschen,

Vom Strand herüber dringt ein Möwenschrei;

Das ist die Flut! Das ist des Meeres Rauschen!

Ihr kennt es wohl; wir waren oft dabei.

 

Von meinem Arm in dieser letzten Stunde

Blickt einmal noch ins weite Land hinaus,

Und merkt es wohl, es steht auf diesem Grunde,

Wo wir auch weilen, unser Vaterhaus.

 

Wir scheiden jetzt, bis dieser Zeit Beschwerde

Ein andrer Tag, ein besserer, gesühnt;

Denn Raum ist auf der heimatlichen Erde

Für Fremde nur und was den Fremden dient.

 

Doch ist’s das flehendste von den Gebeten,

Ihr mögt dereinst, wenn mir es nicht vergönnt,

Mit festem Fuß auf diese Scholle treten,

Von der sich jetzt mein heißes Auge trennt! -

 

Und du, mein Kind, mein jüngstes, dessen Wiege

Auch noch auf diesem teuren Boden stand,

Hör mich! - denn alles andere ist Lüge -

Kein Mann gedeihet ohne Vaterland!

 

Kannst du den Sinn, den diese Worte führen,

Mit deiner Kinderseele nicht verstehn,

So soll es wie ein Schauer dich berühren

Und wie ein Pulsschlag in dein Leben gehn!

 



Uploaded byJakus Laura 1.
Source of the quotation.

Búcsú (Hungarian)

A legkisebb szó sem jön most a számra,

A szív sem adja teljes ritmusát;

Idő sürget, kocsi kész (az) utazásra,

Jön hazától (el) szakító távozás.

 

Tehát menjetek - mert ez ti tettetek -

Visszavonva, mit rég szív parancsolt;  

S tegyétek, ha díj nem túl drága nektek,

Elhagyjátok kenyeret s ez otthont.

 

De én nem tudok (az) országtól, (mi) sajátom,

Válni, hallva bár a siránkozást,

A néma sírokat (meg) nem tagadhatom,

Gazban állnak bár, várva gondozást.

 

A szemeid kérdőre vonnak engem,

Magad adtad, légyen e nap áldott!

Engedd, hogy szívünk egymásén verjen,

S ne habozz! Hisz egy ütemre jár ott.

 

A szél leng - a fiúk állnak s hallgatnak,

A tengerparton sirály visított,

Dagály! Hang, mit csak tengerek susognak!

Tudod te jól: gyakran járunk mi ott.

 

Karomból ezen utolsó órában

E széles tájra nézz, ahol lakunk,

S jól jegyezd meg, ezen a földön állva,

Szülői ház vonz, bárhol is vagyunk.

 

Tehát most válunk a fellebbezésig,

Egy jobb napon te majd vigaszt találsz:

Mert csak szülőföld tere (az) igazi,

Idegen földön másokat szolgálsz.

 

De ez ma legkönyörgőbb ima tőlem,

Szeretnétek egy nap, ha engedném,

Visszatérni erre a szilárd földre,

Mit most forró könnyel öntözök én.

 

Legifjabb gyermekem, kinek bölcsője

Még e a drága földön ringhatott,

Figyelj rám! - hazugság mások meséje -

Haza nélkül boldog senkise volt!

 

Nem fogod fel értelmét e szavaknak,

Gyermeki lelked ehhez még kevés,

De kell, (hogy) vágyak szívedben borzongjanak,

S éltessenek, ahogy a szívverés.



Uploaded byJakus Laura 1.
Source of the quotationsaját mű

minimap