Storm, Theodor: Az erdőben (Im Walde in Hungarian)

Hier an der Bergeshalde

Verstummet ganz der Wind;

Die Zweige hängen nieder,

Darunter sitzt das Kind.

Sie sitzt in Thymiane,

Sie sitzt in lauter Duft;

Die blauen Fliegen summen

Und blitzen durch die Luft.

Es steht der Wald so schweigend,

Sie schaut so klug darein;

Um ihre braunen Locken

Hinfliesst der Sonnenschein.

Der Kuckuck lacht von ferne,

Es geht mir durch den Sinn:

Sie hat die goldnen Augen

Der Waldeskönigin.

A lankás erdőszélen

Elcsöndesült a szél;

Csüngő ág ölelésben

Ül gyermek tünemény.

Ül kakukkfű övezve,

Erős az illatár,

Danász a kék légy sereg,

A légen át cikáz.

Erdő csendjét csodálva

A gyermek körbenéz,

Barna fürtös hajára

Folyik fény, mint a méz.

Kakukk hangja súg, nevet,

S rájövök: hiszen ő,

Ez aranyszemű gyermek,

Az erdő királynő!