Mörike, Eduard: Az erdőn (Am Walde in Hungarian)
Am Walde (German)Am Waldsaum kann ich lange Nachmittage, Da ist mir wohl, und meine schlimmste Plage, Und wenn die feinen Leute nur erst dächten, Denn des Sonetts gedrängte Kränze flechten
|
Az erdőn (Hungarian)Erdőszélen fűben heverve hosszan kakukkszót hallgatok néha délután; fénylik a völgy, ringat csöndtaván az örömteli összhang nyugtatóan.
Szeretek itt, ide nem ér el nyűgöm: az elvárásoknak illik megfelelni, magam vagyok, nem szól ellene senki, ha kedvemre ebben gyönyörködöm.
Az úri népség közben arra gondol, jó a költőnek, távol áll a gondtól, s végre irigyelnek engem egészen,
mert szonett-koszorút fonogatok egybe, szinte magától idomul kezembe, amíg szemem legel e szép vidéken.
|