Meyer, Conrad Ferdinand: Husz a börtönben (Hussens Kerker in Hungarian)
Hussens Kerker (German)Es geht mit mir zu Ende, Mein Sach und Spruch ist schon Hoch über Menschenhände Gerückt vor Gottes Thron, Schon schwebt auf einer Wolke, Umringt von seinem Volke, Entgegen mir des Menschen Sohn.
Den Kerker will ich preisen, Der Kerker, der ist gut! Das Fensterkreuz von Eisen Blickt auf die frische Flut, Und zwischen seinen Stäben Seh ich ein Segel schweben, Darob im Blau die Firne ruht.
Wie nah die Flut ich fühle, Als läg ich drein versenkt, Mit wundersamer Kühle Wird mir der Leib getränkt - Auch seh ich eine Traube Mit einem roten Laube, Die tief herab ins Fenster hängt.
Es ist die Zeit zu feiern! Es kommt die grosse Ruh! Dort lenkt ein Zug von Reihern Dem ewgen Lenze zu, Sie wissen Pfad und Stege, Sie kennen ihre Wege - Was, meine Seele, fürchtest du?
|
Husz a börtönben (Hungarian)Végére jár napom már; nem emberek kezén, de fönn az égi trónnál itélnek végzetén; már fellegére szállva - körötte népe árja - az Emberfia jön felém.
Börtönömet dicsérem: a börtönzárka jó! Az ablakvas közében belátszik épp a tó, s a rácsok közt lobogva elsuhan egy vitorla, s fönn az ormon dereng a hó.
Mintha ölén fürödnék, úgy érzem a tavat, csodálatos hüvösség sejtelme simogat. Egy dús fürt is belátszik, körötte lomb parázslik, ablakomon bebólogat.
Közeledik az ünnep! Nagy béke lesz velem. Kócsagrajok repülnek örök tavaszba fenn, tudják az útat, ösvényt, repülnek arra önként S te vajon miért félsz, szívem?
|