Lenau, Nikolaus: Vége (Aus in Hungarian)

Ob jeder Freude seh ich schweben

Den Geier bald, der sie bedroht.

Was ich geliebt, gesucht im Leben,

Es ist verloren, oder tot.

Fort riß der Tod in seinem Grimme

Von meinem Glück die letzte Spur:

Das Menschenherz hat keine Stimme

Im finstern Rate der Natur.

Ich will nicht länger töricht haschen

Nach trüben Fluten hellem Schaum,

Hab aus den Augen mir gewaschen

Mit Tränen scharf den letzten Traum.

Minden örömöm oda van már

Keselyüknek ebédje lett.

Amit ember az élettől vár

Vagy meghalt rég, vagy elveszett.

Az álnok halál eltünteti

Boldogságom minden jelét

És emberszívem némán tűri

A természet bősz erejét.

De továbbra is nem keresem

A szappanbuborékokat,

Szemeimből már kidörzsöltem

A legutolsó álmokat.