Burckhardt, Jacob: Semmim sincs már (Nyt Eiges meh in Hungarian)

Was wie-n-e Flamme-n-uf mym Scheitel rueht,
Du bisch die Glueth!
Was wie-n-e helli Wulke-n-um mi wallt,
Du bisch die Gwalt!

Und s'Morgeroth schynt dur e Rosehag,
Du bisch der Tag!
Und d'Sterne glänze-n-in der hellste Pracht,
Und Du bisch d'Nacht!

Es ghört mer weder Denke, Gseh noch Thue
Meh eige zue, -
Wer het mi au mit Allem was i bi
Verschenkt an Di?

Mi úgy mint egy tűz a fejemen pihenve vár,
te vagy a parázs!
Mi úgy mint egy világos felhőből eső szakad,
te vagy az erőszak!

És ha a hajnalpír a rózsa sövényén átsüt majd,
te vagy a nap!
És ha a csillagokon pompásan ragyog a fény,
és te vagy az éj!

Sem a gondolat, a látás, a tett, nem az enyém
több kellene még,
Ki volt az aki mind azzal ami vagyok
neked adott?