Gilm zu Rosenegg, Hermann von: Az anyja meg az apja (Die Mutter in Hungarian)

Leise atmend, halb entschlummert
Liegt das Kind im Bettchen klein,
Plötzlich durch das offne Fenster
Schaut der Abendstern herein.

Und nach ihm mit beiden Händen
Laut aufweinend langt das Kind:
"Mutter, Mutter, hol' mir diesen
Schönen Stern herab geschwind!"

"Dummheit!" ruft der Vater zornig
Hinter einem Zeitungsblatt,
"Was der Fratz von dritthalb Jahren
Für verrückte Launen hat!

Denk' man: dreißig Millionen
Meilen weg und ein Planet,
Der zweihundertvierundzwanzig
Tage um die Sonne geht!"

Doch die Mutter tröstet leise:
"Schlaf', mein Engel! Diese Nacht
Hol' ich dir den Stern vom Himmel,
Der dir so viel Freude macht;

Morgen früh, hier auf dem Bette
Findest du den Edelstein" -
Und das Kind, in Tränen lächelnd,
Schläft am Mutterherzen ein.

Bóbiskol halkan szuszogva
Bölcsőjében a gyerek.
Hát az esti csillag fénye
Az ablakon bepereg.

Lent a csöppség két kezével
Kap utána hirtelen:
„Mama, mama, azt a fényest
Hozd ide hamar nekem!”

„Marhaság!” – dörmög az apja
Okos újságja mögül.
„A két és fél éveseknek
Nyakán de buta fej ül!

Harminc millió mérföld, és
Még csak egy bolygó van ott,
Annak is négy hónap kell, hogy
Megkerülje a Napot!”

Az anya nem tudományos:
„Aludj, szentem, kicsikém!
Csillagodat még ma éjjel
Lehozom neked, le én!

Holnap reggel itt az ágyon,
Itt lesz az a drágakő” –
És a gyermek? Anyaölben
Szunnyad el kacagva ő.