Gilm zu Rosenegg, Hermann von: Anyai szív, apai ész (Die Mutter in Hungarian)

Leise atmend, halb entschlummert
Liegt das Kind im Bettchen klein,
Plötzlich durch das offne Fenster
Schaut der Abendstern herein.

Und nach ihm mit beiden Händen
Laut aufweinend langt das Kind:
"Mutter, Mutter, hol' mir diesen
Schönen Stern herab geschwind!"

"Dummheit!" ruft der Vater zornig
Hinter einem Zeitungsblatt,
"Was der Fratz von dritthalb Jahren
Für verrückte Launen hat!

Denk' man: dreißig Millionen
Meilen weg und ein Planet,
Der zweihundertvierundzwanzig
Tage um die Sonne geht!"

Doch die Mutter tröstet leise:
"Schlaf', mein Engel! Diese Nacht
Hol' ich dir den Stern vom Himmel,
Der dir so viel Freude macht;

Morgen früh, hier auf dem Bette
Findest du den Edelstein" -
Und das Kind, in Tränen lächelnd,
Schläft am Mutterherzen ein.

Csendben szunnyad, félig ébren
Ágyában a kis legény,
S este ablak keretében
Rá pillant a csillagfény. 
 
Fogná ezt kezével gyermek,
Hosszan, s felsírva kiált:
„Édesanyám, hozd le kérlek
Égnek fényes csillagát!”
 
„Őrültség!” kiált az apja,
Újság lapjai mögött.
„Két s féléves, hosszú haja,
Esze rövid - s dühöngött:
 
Fogd fel; millió mérföldre
Messze találsz planétát,
S négy hónapra van szüksége,
Hogy kerülje a Napját!”
 
Anyja vigasztalja csendben,
„Aludj kincsem: Még ez éjt
Csillagot hozok kezemben,
Hogy élvezzed örömét;
 
S holnap reggelre ágyadba
Drágakőként teszem én” -  
Mosolyg  gyermek, s e vágyában
Alszik el anyja szívén.