Teukrosz:... miként röpítsem hajómnak szárnyait Kyprosz szigetére: Apollón küldött oda, hogy ott lakozzam, s szülőföldem kedvéért nevezzem Salamisnak új lakóhelyem.
147-150. sk.
Helena: Nem én valék Trójában, árnyképem csupán.
582. sor
Hírnők: Hogyan?
Egy hiú árnyért vívtuk ott küzdelmeink?
706-707. sk.
Euripidész: Helena. Csengeri János fordítása
„Platreszben nem lehet aludni a fülemüléktől"
Félénk fülemüle, a levélsuhogásban
Te ki az erdő harmatos zenéjével ajándékozod meg
a különvált testeket s lelkeket
kik tudják, nem térnek vissza többé.
Vak hang, aki tapogatózol a beesteledett emlékezetben
és lépések és kézmozdulatok, nem merem mondani: csókok,
s a megszelídült női fogoly keserű borzogása.
„Platreszben nem lehet aludni a fülemüléktől"
Mi Platresz? Ki ismeri ezt a szigetet?
Újabbnál újabb neveket hallva telt az életem:
új tájakat, emberek vagy istenek
új őrültségeit:
sorsom, mely hánytorog
egy Aiax utolsó kardja és
egy új Szalamisz közt,
idáig sodort, erre a partkaréjra.
A hold
felmerül a tengerből, mint Aphrodité,
eltakarta a Nyilas csillagképet, és most megy keresni
a Skorpió Szívét. Minden megváltozik.
Hol az igazság?
Magam is Íjász voltam a háborúban.
A sorsom - egy emberé, aki mellétalált.
Énekmondó madár
egy ilyen éjszakán, Proteusz homokfövenyén
hallgattak téged a spártai foglyok, siratódalt énekelve,
s köztük ki hitte volna! - Helené,
ő, akit évekig kerestünk a Szkamandrosz partjainál.
Ott volt, a sivatag peremén. Megérintettem, ő meg:
„Nem igaz! - kiabálta. -
Nem szálltam fel a kékfedélzetű hajóra.
Sohasem jártam a bátor Trója földjén."
Széles öv, nap a hajában,
és az a termet
mindenütt árnyak és mosoly
a vállakon, a combon, a térdén
lüktető bőr, és a szemek
a hosszú pillákkal -
ott volt, a torkolatvidék partmeredélyén.
És Trójában?
Trójában - semmi; csupán egy hasonmás.
Ekként akarták az istenek.
És Páris - árnyképpel feküdt le, mintha hús-vér alakkal.
Mi meg tíz évig öldöstük egymást - Helenéért.
Nagy fájdalom szakadt Görögországra.
Annyi test beletaszítva
a tenger állkapcsai, a föld állkapcsai közé;
annyi lélek
a malomkövek közé szórva, akár gabonamag.
És a folyók megáradtak véres iszappal
egy hullámzó len-lepelért, egy bárányfellegért,
egy lepke-libbenésért, egy hattyú-pihetollért,
egy Helenéért, egy üres ingért.
És a fivérem?
Fülemüle, fülemüle, fülemüle
mi Isten? mi Nem-Isten? és mi van kettejük között?
„Platerszben nem lehet aludni a fülemüléktől"
Panaszkodó madár te
a tengercsókolta Cipruson,
kinek rendeltetése, hogy felidézze nekem a hazámat,
egymagamban kötöttem ki itt, ezzel a mesével
ha igaz, hogy mese ez
ha igaz, hogy az emberek nem folyamodnak újból
az istenek ősi cseléhez:
ha igaz,
hogy annyi év után, egy új Teukrosz
vagy Aiax vagy Priamosz vagy új Hecubé
avagy valamely neve-sincs ismeretlen, ki azonban
látott egy Szkamandroszt, amint holttestekkel áradt
sorsa nem az lesz, hogy hírnököket hall
kik jönnek, hogy hírül adják: annyi élet, annyi fájdalom
zuhant a feneketlen szakadékba
egy üres ingért*, egy Helenéért.
*Egy mítoszváltozat szerint Helené nem is volt Trójában, Próteusz -aki az alexandriai kikötő bejáratát őrző Pharosz szigetén élt- tartotta magánál.