Halhatatlan ős-szellem, jámbor atyja
annak mi szép, igaz és nagyszerű,
égi és földi diccsel közénk szállva
mutasd magad, gyúlj villámló tüzű.
A futás, birkózás és hajítás váljon
a nemes viadal fénylő pillanatává,
övezze olajfaág, el nem hervadón,
azt ki magát edzette méltó acéllá.
Róna, bérc és tenger, veled hevülnek
mint óriás, bíborfehér templom színtere,
és zarándokaid templomodba sietnek,
minden nemzet halhatatlan ős-szelleme.
*Az Olimpiai himnusz egy kórusmű, melynek zenéjét a görög Szpiridon Szamarasz írta a görög költő, Kosztisz Palamasz szövegére. A himnuszt az 1896-os athéni olimpia megnyitóünnepségén adták elő először. A következő olimpiákon minden házigazda saját szerzői által írt kompozíciót adott elő olimpiai himnuszként. A Szamarasz és Palamasz által szerzett himnuszt csak 1958-ban Tokióban megtartott 54. ülésén ismerte el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az olimpia hivatalos himnuszaként. Hivatalos himnuszként első alkalommal 1960-ban adták elő az olimpiai játékok megnyitó- és záróünnepségén.