Kavafis, Konstantinos: Dareiosz (Ο Δαρείος in Hungarian)

Ο ποιητής Φερνάζης το σπουδαίον μέρος
του επικού ποιήματός του κάμνει.
Το πώς την βασιλεία των Περσών
παρέλαβε ο Δαρείος Υστάσπου. (Aπό αυτόν
κατάγεται ο ένδοξός μας βασιλεύς,
ο Μιθριδάτης, Διόνυσος κ’ Ευπάτωρ). Aλλ’ εδώ
χρειάζεται φιλοσοφία· πρέπει ν’ αναλύσει
τα αισθήματα που θα είχεν ο Δαρείος:
ίσως υπεροψίαν και μέθην· όχι όμως - μάλλον
σαν κατανόησι της ματαιότητος των μεγαλείων.
Βαθέως σκέπτεται το πράγμα ο ποιητής.

Aλλά τον διακόπτει ο υπηρέτης του που μπαίνει
τρέχοντας, και την βαρυσήμαντην είδησι αγγέλλει.
Άρχισε ο πόλεμος με τους Pωμαίους.
Το πλείστον του στρατού μας πέρασε τα σύνορα.

Ο ποιητής μένει ενεός. Τι συμφορά!
Πού τώρα ο ένδοξός μας βασιλεύς,
ο Μιθριδάτης, Διόνυσος κ’ Ευπάτωρ,
μ’ ελληνικά ποιήματα ν’ ασχοληθεί.
Μέσα σε πόλεμο - φαντάσου, ελληνικά ποιήματα.

Aδημονεί ο Φερνάζης. Aτυχία!
Εκεί που το είχε θετικό με τον «Δαρείο»
ν’ αναδειχθεί, και τους επικριτάς του,
τους φθονερούς, τελειωτικά ν’ αποστομώσει.
Τι αναβολή, τι αναβολή στα σχέδιά του.

Και νάταν μόνο αναβολή, πάλι καλά.
Aλλά να δούμε αν έχουμε κι ασφάλεια
στην Aμισό. Δεν είναι πολιτεία εκτάκτως οχυρή.
Είναι φρικτότατοι εχθροί οι Pωμαίοι.
Μπορούμε να τα βγάλουμε μ’ αυτούς,
οι Καππαδόκες; Γένεται ποτέ;
Είναι να μετρηθούμε τώρα με τες λεγεώνες;
Θεοί μεγάλοι, της Aσίας προστάται, βοηθήστε μας.-

Όμως μες σ’ όλη του την ταραχή και το κακό,
επίμονα κ’ η ποιητική ιδέα πάει κι έρχεται -
το πιθανότερο είναι, βέβαια, υπεροψίαν και μέθην·
υπεροψίαν και μέθην θα είχεν ο Δαρείος.

Phernaszész, a költő, most dolgozik
epikus költeménye legfőbb részletén:
miként szerezte meg a perzsa birodalmat
Dareiosz, Hüsztaszpész fia. (Az, akitől
nagy uralkodónk, Mithridatész Eupator
és Dionüszosz származik.) - Igen, de itt
bölcselemre van szükség: elemezni, mit
érezhetett Dareiosz ezen a napon:
nyilván gőgöt és részegséget; vagy talán
minden dicsőség hívságának tudatát?
A költő ezt mérlegeli nagy gondosan.

De megzavarja ebben egy rabszolga, ki
lihegve jő a gonosz hírt jelenteni;
a rómaiakkal kitört a háború;
hadunk zöme már átlépte a határt.

A költő elképed. Micsoda balszerencse!
Semmi remény immár, hogy nagy uralkodónk,
Mithridatész Dionüszosz és Éupator
a költészettel, görög versekkel törődjék...
Épp görög versekkel, háború idején!

Phernaszész elborul; hát nem elkeserítő!
Most, amikor biztos volt, hogy Dareioszával
majd diadalmaskodik, és becsapja végre
egyszer s mindenkorra ádáz cenzorait.
Ó, meddig kell most tervét halogatnia?

És még ha csak halogatásról volna szó!
De azt se tudjuk, biztonságban vagyunk-e
Amiszoszban. A város gyöngécske erőd,
s a rómaiak rettentő ellenfelek.
Hogy bírunk velük, kappadókiaiak?
Lehetséges-e kitartanunk ellenük?
Kellett nekünk a légiókkal versenyezni?
Ázsia nagy istenei, segítsetek!

De hasztalan minden fájdalma s zavara,
a költemény eszméje nem hagyja nyugodni.
Nyilván gőgöt és részegséget; semmi kétség.
Igen, gőgöt s részegséget érzett az új Király.

Mithridatész - VI. Mithridatész Eupatór, Dionüszosz, Pontosz királya (i. e. 111-63), a rómaiak egyik legnagyobb ellenfele. 66-ban Pompeiustól döntő vereséget szenvedett.

Amiszosz - jelentős pontoszi város, a rómaiak 71-ben foglalták el.