This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Lountemis, Menelaos: Jól vagyok (Είμαι καλά in Hungarian)

Portre of Lountemis, Menelaos
Portre of nemo

Back to the translator

Είμαι καλά (Greek)

Γραμμένο στη μακρόνησο όπυ οι διαταγές σχετικά με την αλληλογραφία επέβαλαν να γράφονται μόν
"ολίγαι λέξεις υπό την έννοιαν ότι ο αποστολεύς υγιαίνει"

Είμαι καλά, Μητερούλα ... αυγή μου...
Σπεύδω να καλοπιάσω τον φόβο σου. Είμαι καλά.
Κάθομαι κάτω απ' τον ίσκιο της λύπης μου,
κι αφήνω την πένα μου να κλάψει ... Μάνα ...
Τρεμούλα των χεριών ...
Χρόνια που ξεφεύγεται απ' την μπόλια ...
Στεναγμέ που μετράς τον μισεμό μου ...
Είμαι κάλα.

"Πρώτον, Σεβαστή μου ..."
"Πρώτον έρχομαι να ερωτήσω ..." Και δεν ρωτώ τίποτα.
Εδώ δεν ρωτούν. Όλοι "Είναι καλά ..."
Κι ας ανεμίζονται οι κρεμάλες πάνω απ' τα κεφάλια τους.
Κι ας τρώει τα πόδια τους η ύαινα, η πίσσα.
Είμαι καλά.

"Πρώτον, Μητερούλα ... Υγείαν έχω"
Και το στήθος μού φωνάζει σαν πρόβατο βραχνό.
Κι ο ραβδιστής μετράει την ώρα στα πλευρά μου.
"Πρώτον, Μητερούλα ..." Μα συγχώρα με και σήμερα.
Συγχώρα με και σήμερα που δεν θα μάθεις την αλήθεια.
Η αλήθεια γέρασε και δεν ταξιδεύει.
Δεν περνά τη θάλασσα.
Η αλήθεια, Μανούλα, είναι βόλι. Και δεν θα την πω.
"Είμαι καλά".

Σήμερα κλείνω τα χίλια γράμματα. Μα ξέρω ...
Πως έχεις χρόνους να πάρεις μήνυμά μου.
Μα συχώρα με. Συχώρα με, Μητέρα.
Για τα χίλια μονότονα "Είμαι καλά"'
Τα χίλια μονότονα ψέματά μου.
Πήρα ξανά για να σου γράψω.
Έχω την κάρτα μου στα γόνατα.
Και τη χαϊδεύω σαν περίλυπο πουλί!
Το χέρι πια το γράφει μοναχό του
το μικρό, πικρό του, μάθημα:
"Είμαι καλά".

Ξέρω, αχ, Μητερούλα ...
Ξέρω πως σου στέλνω κάθε μέρα
την ταχτική δόση της πίκρας μου. Ξέρω
πως τη χαϊδεύεις τούτη την ψευτιά μου ...
Πως τη ραίνεις με δάκρυα και παραμιλάς. Ξέρω.
Μα δεν κάνει φτερά άλλη λέξη από 'δω ...
"Είμαι καλά".

Μπορείς, ακριβή μου, να τη διαβάσεις και δίχως φως.
Δεν είναι καν ανάγκη να τη διαβάσεις.
Φτάνει μόνο να 'ρθει, να ακουστεί στην εξώπορτα ...
η φωνή του ταχυδρόμου.
Τότε, Μανούλα, μπορεί και να μην είμαι καλά.
Μα εσύ να πιστέψεις τη γραφή μου"
"Είμαι καλά".

Είμαι καλά ... Αφού μπορώ και σέρνω το μολύβι.
Είμαι καλά ... Αφού μπορώ και το ψελλίζω.
Είμαι καλά ... Αφού αραδιάζω στο χαρτί,
"Είμαι καλά".

Αχ, να μπορούσα να 'χα έναν ουρανό
γεμάτο από ψεύτικα τέτοια πουλιά.
Και να τα 'χυνα στο διάστημα ...
Για να 'ρχονται - κι όταν εγώ δεν θ' ανασαίνω.
Να 'ρχονται και να ραμφίζουν το τζάμι του σπιτιού μας.
(Αυτό που κοιτάζει κατά τη θάλασσα)
Και να κελαηδούμε. Να κελαηδούνε σμήνη τις ψευτιές:
"Είμαι καλά".

Μανούλα εσύ ... Εσύ που διαβάζεις με τα δάχτυλα.
Εσύ πού μιλάς τη γλώσσα των χεριών ...
Ακούμπησε τα χείλη σου στο χαρτί
Έτσι όπως έβρισκες, σαν ήμουν παιδί, τον πυρετό μου ...
Και διάβασε πάνω στ' άγραφο χαρτί
Και διάβασε ολόισια απ' την καρδιά μου:
Μάνα ... Αχ ... Μάνα, Μάνα ...
Το κορμί που κανάκεψαν τα χέρια σου
έλιωσε σήμερα κάτω απ' το λιθάρι.
Η φωνή που νανούριζε τον ύπνο σου
βέλαξε κατ' απ' το μαχαίρι.
Μα εσύ γέλα, ακριβή μου. Γέλα ...
Πες πως ξύπνησες απ' όνειρο κακό.
Και γέλα να τα διώξεις.
Γέλα, κι εγώ ... ησύχασε, Μανούλα.
"Είμαι καλά"

Σήμερα μου χύσανε το φως μου. Είμαι καλά.
Είμαι καλά. Χτες κόψανε τα νύχια μου.
Τρόμοι μου πήραν τα φρένα μου. Είμαι καλά.
Είμαι καλά. Αύριο θα με σταυρώσουν.
Είμαι καλά. Είμαι καλά. Είμαι καλά...

Είμαι καλά. Κι ας μην έχω πια μυαλό να το σκεφτώ.
Είμαι καλά. Κι ας μην έχω πια μιλιά να το φωνάξω.
Είμαι καλά. Κι ας μην έχω χέρι να το γράψω.
Γι' αυτό το σκάβω. Το σμιλεύω επιτύμβιο.
Πάνω σ' αυτόν τον ανεμόδαρτο γκρεμνό.
Σ' αυτό το τρελό νεκροταφείο
πως όλοι οι νεκρού του
ΕΙΝΑΙ ΚΑΛΑ



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://exoria.blogspot.hu

Jól vagyok (Hungarian)

„Levelet csak közönséges sárga levelezőlapon szabad írni, és csak annyit, az elitélt egészséges, jól van.”
A parancs

Jól vagyok édesanyám, hajnalhasadásom,
Szeretném enyhíteni rettegésed; Jól vagyok!
Szomorúságom árnyékába telepszem,
és hagyom sírni a tollamat,… Anyám!
Reszketeg kezek,
kendő alól kibomló szürke haj,
sorsomat számláló sírás…
Jól vagyok!

„Először is üdvözletem…”
„Először is szeretném megkérdezni…”
Itt semmit sem kérdeznek, mindenki jól van.
Bár akasztókötél himbálódzik felette,
bár hiéna üszök falja lábát,
mindenki jól van.

„Először is anyám egészséges vagyok,
s hörög a mellem rekedt birkaként,
és az őr botütései jelzik hátamon az idő múlását.
„Először is anyám,…” Bocsássad meg ma is,
hogy ma sem tudod meg az igazat.
Az igazság megöregedett, és nem utazik.
Nem kel át a tengereken.
Az igazság puskagolyó anyám, s nem mondom el neked.
„Jól vagyok!”

Ez lesz az ezredik levél. De tudom,
évekbe telik még hírt kapsz felőlem.
De hát bocsáss meg… jó anyám,
az ezer egyhangú, örökös „Jól vagyok!” –ért,
ezer egyhangú hazugság.
Nekiláttam újból, hogy írjak, térdemen a papír,
simogatom, mint egy ijedt madárkát,
és a kezem már írja is magától
a rövid keserű leckét;
„Jól vagyok!”

Tudom… ó jaj anyám!
Tudom, hogy naponként elküldöm neked,
keserűségem kimért adagját.
Tudom, hogy becézgeted a hazugságomat,
Hogy könnyel áztatod, félrebeszélsz, … tudom.
De nem szárnyal fel más szó;
„Jól vagyok!”

Lámpavilág nélkül is elolvashatod, anyám!
Vagy akár el se olvasd!
Elég, ha megérkezik,
ha felhangzik a postás hangja ajtód előtt.
Talán engem kínok gyötörnek,
de te higgyél az írásnak;
„Jól vagyok!”

„Jól vagyok!”… hiszen tudom húzni a ceruzát.
„Jól vagyok!”… hiszen el tudom hazudni;
„Jól vagyok!”… hiszen felsorakoztatom a papíron
a megcsonkított szavakat;
„Jól vagyok!”

Ó bár lenne itt az ég
tele ilyen hazug, sárga madárral!
A mindenségbe röpíteném valamennyit,
hogy szálljanak… ha már halott leszek, még akkor is,
röpüljenek és kocogtassák meg házunk ablakát,
azt a tengerre néző ablakot, s daloljanak.
Dalolják szüntelen a hazugságot;
„Jól vagyok!”

Anyám, … te ki az ujjaiddal olvasol,
te ki a kezek nyelvét beszéled,
szorítsd rá ajkadat a papírosra,
ahogy gyermekkoromban mérted a lázam,
s olvasd az üres papíron,
olvasd közvetlenül a szívedből!
Anyám, …jaj … anyám, anyám!
A test, amit karod ringatott,
a kő alatt ma összeroskad.
A hang amely elsiratta álmodat,
ma kés alatt hörög.
De te nevess anyám… nevess,
vedd úgy, gonosz álmodból ébredsz,
s nevess, hogy tovaűzzed!
Nevess! Én meg anyám, … nyugodj meg;
„Jól vagyok!”

Ma kioltották a szemem világát; „Jól vagyok!”
Tegnap leégették a körmöm; „Jól vagyok!”
A borzalmak megnémítottak; „Jól vagyok!”
 „Jól vagyok!” … holnap keresztfára szögeznek.
„Jól vagyok!” „Jól vagyok!” „Jól vagyok!”

„Jól vagyok!”… ha nincs is agyam, hogy fölfogja már.
„Jól vagyok!”… ha nincs is hangom, hogy elkiáltsam.
„Jól vagyok!”… ha nincs is kezem, hogy leírjam.
Ezért is ásom el. … Sírkőbe vésem.
E szél ostromolta szakadékba,
ebbe az őrült Temetőbe,
hogy valamennyi halottja;
„Jól van!”



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.tacy.eoldal.hu

minimap