Auden, W. H.: Az Igazság Története (The History of Truth in Hungarian)

In that ago when being was believing

Truth was the most of many credibles

More first, more always, than a bat-winged lion,

A fish-tailed dog or eagle-headed fish,

The least like mortals, doubted by their deaths.

Truth was their model as they strove to build

A world of lasting objects to believe in,

Without believing earthenware and legend,

Archway and song, were truthful or untruthful:

The Truth was there already to be true.

This while when, practical like paper dishes,

Truth is convertible to kilo-watts,

Our last to do by is an anti-model,

Some untruth anyone can give the lie to,

A nothing no one need believe is there.

Akkor, mikor a létezés a hit volt,
   
Mi leghihetőbb, az volt az igaz,
   
Előbbvaló mint a szárnyas oroszlán,
   
Mint halfarkú eb, mint sasfejű hal,
   
S mi halandó — kétes, nem hihető.
   
   
   
Az igaz volt egy tartós, hihető
   
Világ felépítéséhez a minta,
   
Nem kellett hinni cserépben, mesében,
   
Kapuív, dal hamis volt vagy igaz volt:
   
Az Igazság már kis híján igaz.
   
   
   
Ma mikor praktikus papírpohár lett
   
Az Igazság és méri kilowatt,
   
Teremtenünk csak anti-ideált kell,
   
Nemigazat, melybe belehazudhatsz,
   
És nem kell semmi, miben hinni kell.

Nincs világosan jelezve, de nyilvánvaló, hogy a három strófa három különböző fázisrról, „történelmi igazság-korszakról” beszél.

Nem kellett hinni cserépben, mesében (ered.: legendában): Nem igyekeztek kihámozni relatív, hozzávetőleges történelmi igazságokat, bizonytalan bizonyosságokat archeológusok kiásta cserépdarabokból, mítoszokból vagy naív krónikákból. Az igazság meg a nemigaz-ság kézenfekvő, készen kapott, meg nem kérdőjelezett szentigazság vagy „szenthamisság" volt, nem csak afféle találgatott, sejtett vagy kikövetkeztetett valószínűség.