Vethamani, Malachi Edwin: Otthontalan (Homeless in Hungarian)

Your talk of home 
mother-cooked meals -
all that's lost to me now.
 
I lost home
before I lost her. 
Only to return as a guest 
a stranger to a house 
that was once home. 
 
Each visit was a return
to a place 
with an unbridgeable distance
though I sit in familiar places,
a strangeness now descends. 
 
She cooks all that I love
and she knows them well. 
It is I who eats it
with a politeness,
not tasting the love. 
 
Guilt has left deep scars.
My love is too weak
to allow a new love to grow, 
or accept the forgiveness 
only a mother can give. 
 
You stayed and borne 
the burdens of a son,
now you reap the fruits
from that labour of love. 
 
I fled to find myself 
and I did. 
But the price is high,
the wages is pain.  

Meséd az otthonról,
az anya főztjéről – 
mindez nekem már elveszett.

Az otthont 
hamarabb elvesztettem, mint őt. 
Vendégnek mentem vissza,
idegennek abba a házba,
amelyik valaha otthon volt.

Minden látogatás 
olyan helyre vitt, 
ahol áthidalhatatlan a távolság – 
bár ismerős helyeken ülök,
az idegenség ránk ereszkedik.

Ő mindent megfőz, amit szeretek,
és jól tudja, mi az. 
Én meg azzal az udvariassággal eszem,
amely nem érzi
a szeretet ízét.

A bűntudat mély sebeket vájt.
Az én szeretetem gyenge ahhoz,
hogy új szeretetnek adjon helyet, 
vagy hogy elfogadja a megbocsátást,
amit csak anya adhat.

Maradtál, 
egy fiúgyermek terheit hordoztad,
most meg begyűjtöd
az ingyen végzett munka gyümölcseit.

Én elszöktem, hogy magamra találjak,
és úgy is lett.
De megkérik az árát,
és a fájdalmammal fizetek.