St. Vincent Millay, Edna: Kékszakáll (Bluebeard in Hungarian)

This door you might not open, and you did;
So enter now, and see for what slight thing
You are betrayed... Here is no treasure hid,
No cauldron, no clear crystal mirroring
The sought-for truth, no heads of women slain
For greed like yours, no writhings of distress,
But only what you see... Look yet again—
An empty room, cobwebbed and comfortless.
Yet this alone out of my life I kept
Unto myself, lest any know me quite;
And you did so profane me when you crept
Unto the threshold of this room to-night
That I must never more behold your face.
This now is yours. I seek another place.

Ezt az ajtót nem volt szabad kinyitnod
Mégis megtetted – lépj be, nézz körül
Becsaptak – nincs itt semmi kincs, mi titkos
Üst, igazságot kereső tükör
Meggyilkolt asszonyok fejét se látod
Nem büntettem én mohóságukért
Őket. Kilestek. A kíváncsiságot
Nem toroltam meg, róttam szenvedést
Egyikre sem. Nézz szét megint, gyere
Mit látsz? Pókhálót, semmi kényelem
Mégis, ez életem jobbik fele
Ami mindennél fontosabb nekem
Ezt szentségtelenítetted meg éjjel
Keresek másik helyet. Ne kísérj el.

..............................................
A vers pontos, prózai fordítása:

Ez az ajtó nem azért volt itt, hogy te kinyisd, te meg kinyitottad;
Hát akkor most már lépj be, és lásd, micsoda jelentéktelenség miatt
Beszélték tele a fejedet... Nincs itt rejtett kincs,
Nincs semmiféle üst, nincs a hőn vágyott igazságot felvillantó tiszta kristály,
Sem a te mindentakarásodhoz hasonló mindentakarásukért meggyilkolt asszonyi fejek,
Sem görcsökben vonagló kínok,
Csak az van, amit látsz... Nézd meg megint —
Üres szoba, pókhálós és kényelmetlen.
Ez az egyetlen dolog, amit magamnak tartottam fenn
Az életemből, hogy ne legyek megismerhető;
Te meg annyira megszentségtelenítettél a befurakodásoddal,
Azzal, hogy e terem küszöbe elé csúsztál-másztál,
Hogy én a te arcodat többé nem szemlélhetem.
Ezentúl itt minden a tiéd. Én elköltözöm.

(A Szerkesztőség szó szerinti fordítása)