Kipling, Rudyard: Mélytengeri kábelek (The Deep-Sea Cables in Hungarian)

The wrecks dissolve above us; their dust drops down from afar –

Down to the dark, to the utter dark, where the blind white sea-snakes are.

There is no sound, no echo of sound, in the deserts of the deep,

Or the great grey level plains of ooze where the shell-burred cables creep.

Here in the womb of the world – here on the tie-ribs of earth

Words, and the words of men, flicker and flutter and beat --

Warning, sorrow and gain, salutation and mirth –

For a Power troubles the Still that has neither voice nor feet.

They have wakened the timeless Things; they have killed their father Time;

Joining hands in the gloom, a league from the last of the sun.

Hush!  Men talk to-day o'er the waste of the ultimate slime,

And a new Word runs between:  whispering, "Let us be one!"

Hajók mállnak fölöttünk; roncsuk porként lebeg

alá az éjbe, ahol csak a vak kígyók derengenek.

Se hang, se visszhang; pusztaság és mélység és vizek;

ott kúsznak a szürke iszapban a csigaleple kábelek.

Itt a világ méhében, itt, a föld bordái között

szó, s emberi szó, ébred és pattogva-repesve zörög

– vészjel, gyász, üzlet és öröm –, a Csöndön valami

hangtalan, lábatlan Erő riad át: szavai

felverték az örök Életet: apjuk, az Idő, halott;

lehozták a homályba a fényt, a mélybe a napot.

Csitt! Emberek beszélnek a sivatag iszapon át

s egy új Szó fut közöttük s azt sugja, hogy: „Egy a világ!"