This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Dickinson, Emily: Nagy kín nyomában jár egy állapot (After great pain, a formal feeling comes (341) in Hungarian)

Portre of Dickinson, Emily
Portre of Israel Efraim

Back to the translator

After great pain, a formal feeling comes (341) (English)

After great pain, a formal feeling comes --
The Nerves sit ceremonious, like Tombs --
The stiff Heart questions was it He, that bore,
And Yesterday, or Centuries before?

The Feet, mechanical, go round --
Of Ground, or Air, or Ought --
A Wooden way
Regardless grown,
A Quartz contentment, like a stone --

This is the Hour of Lead --
Remembered, if outlived,
As Freezing persons, recollect the Snow --
First -- Chill -- then Stupor -- then the letting go --



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.americanpoems.com/poets

Nagy kín nyomában jár egy állapot (Hungarian)

Nagy kín nyomában jár egy állapot —
Minden Ideg Sírkőmerev, papos —
Zsibbadt Szív kérdezi: Ő szenvedett?
Tegnapi-e a Kín, vagy Százados?

A Láb csak jár, jár mint a gép —
Fa-mereven
Földet, Leget, Izét —
Nem bánva nő,
Egy Kvarc-kellem, akár a kő —

Az Ólom-Óra ez —
Túlélted? Nem feledsz.
Mint Didergőnek emléke a Hó —
Fázik — alél — s a lába induló —



Izét. Az eredetiben: ought = 1. valami, akármi, 2. semmi, 3. muszáj, kellene. Sem a kontxtusból, sem a mondatszerkezetből nem derül ki, melyiket jelenti itt; a legvalószínűbb az „akármi”. Az egész második strófa érthetetlen, sőt az egész vers: mondattanilag laza, jelzésszerű. Kb. így lehet érteni:

Egy óriási fájdalom, szenvedés után jön egy formális (= menetrendszerű? meghatározhatatlan? egyénietlen, az egyéniséget elaltató, elzsibbasztó?) érzés — az idegek szertatásos, hieratikus, merev pózban ülnek, mint a sírok (pl. a egyiptomi királysírok, a fáraók óriási ülőszobraival) — A zsibbadt szív azt kérdezi, vajon Ő (= ?) volt-e az, aki elviselt[e azt a szenvedést], Tegnap-e, Századokkal ezelőtt?

Ebben az állapotban a láb [és nyilván a többi tagok is] mechanikusan működnek tovább, és jól „érzik” magukat, mint a kő, ti. éppen azért, mert nem éreznek semmit, tehát azt az előbbi fájdalmat sem.

A láb ilyenkor nehéz mint az ólom, és ha ezt az ember túléli, akkor soha többé el nem felejti, mint ahogyan a hidegtől reszkető (vagy megfagyó) ember emlékszik a hóra — fázás — elkábulás — elindulás, ti. mechanikusan elindul a láb, l. fent.

A 3. sorbeli „Ő” lehet Jézus: az ő kínhalála az keresztény kultúrában minden emberi szenvedés archetípusa. A szenvedő azt kérdezi, vajon Jézus volt-e az, aki elviselte ezt a szenvedést. Emily Dickinson nem egy versének fényében ez irónikus kérdés is lehet: ’Ha, mint a keresztény vallás tanítja, J. magára veszi a világ bűneit és ezzel megvált bennünket, akkor miért kellett szenvednem az imént?’ De azért ez nem biztos. Mindenesetre a „századokkal ezelőtt” is azt sugallja, hogy az Ő = lehet Jézus, mert ki másra lehetne gondolni még.



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationsaját fordítás

minimap