Dickinson, Emily: Üvegtér — Konfetti-Veszély (Glass was the Street - in Tinsel Peril (1518) in Hungarian)
|
Glass was the Street - in Tinsel Peril (1518) (English)Glass was the Street - in Tinsel Peril
|
Üvegtér — Konfetti-Veszély (Hungarian)
Cikáztak patkós zsenge Szánkók Hogy az utolsó két sor itt érthetetlen, főleg az „italic” szó miatt, azzal egyet értek. Ámde ha érthetetlen, akkor honnan tudható, hogy van-e köze a vers többi részéhez vagy nincs?... Van itt más is, ami érthetetlen. A második strófa szó szerinti fordításának — kísérlete: Az ifjonti/virgonc/fürge Szánkók mintegy megpatkolt (?)/megvasalt (?)/csizmás(?) vibrációkat lövöldöztek (?)
Mivel ez az “italic” a “múlt” szóval van összefüggésben, sokkal valószínűbb, hogy az ókori — esetleg középkori — Itáliáról van szó, de azért a “dőlt betű(s)”-jelentés sem zárható ki, bármennyire abszurdnak látszik is. Az előző sorban szereplő “emphacized” = “hangsúlyoz, kiemel” szó éppenséggel valószínűvé teszi, hiszen a dőlt betűvel kiemelnek, aláhúznak szavakat, szövegeket. A vers viszont vidám, harsány, farsangszerű népünnepélyről szól (l. tinsel = csillogó-villogó szalagféle, pl. karácsonyfadísz); az ilyen tömeges, zajos utcai hejehujázás épp Olaszországra jellemző a leginkább. Nem tudom, járt-e Emily Dickinson Olaszországban, azt hiszem, nem járt, de olvashatott ilyen népünnepélyről könyvben is, ezt valószínűsíti a “dőlt betű” jelentés. Feltételezem, hogy mind a két jelentésre gondolhatott a szerző, illetve mindegy, hogy a szerző gondolt-e rá vagy nem: az olvasó joggal gondolhat rá, mert a szöveg erre feljogosítja. Nem “egyértelműen”, de feljogosítja. Az “italic” szónak mindkét értelemben való használatában láthatunk egyszerű szójátékot is, de annál komolyabb képzettársítást is. ’Ezek mellett a múltból, nevezetesen Itália múltjából ránkmaradt [és ma már csak kivételes alkalmakkor felbukkanó] harsány, felszabadult, féktelen népünnepélyek mellett jelenünk sekélyes, kicsinyes.’ Az eredeti vers második sorában a „traveller” = utazó szó is szerepel (Tinsel, Tree and Traveller; az alliteráció azt sugallja, hogy ennek a három dolognak valami mélyebb kapcsolata van egymással): már Emily Dickinson korában is divat volt Olaszországban túristáskodni. A túrista is a látványosság része; akkoriban még elárulta a ruhája, hogy melyik országból jött az ember, tehát hogy nem helybeli hanem utazó, túrista. Ünnepélyes alkalmakkor ma is aggatnak díszeket útszéli fákra. A fordításba nem fér bele az „utazó” szó. Ha az eredetinél hosszabb sorokban fordítanám a verset (lehetne azt is), akkor azt írnám: „Riasztott Fát és Fafejet” azaz fafejű bámészkodókat, akik úgy állnak [ez a szó van az eredetiben] ott, mint a fák . „Patkós”: egyáltalán nem biztos, hogy a „Shod” szó ezt jelenti. Azt képzeltem, hogy a szánkók lesiklanak a lejtőn, és valahol hirtelen irányt változtatnak, patkóalakban visszafordulnak, így fékezik le őket a gyerekek. A „vibráció” szó sem fér oda, és mivel nem tudom, mit akart vele Emily, nem is tudom behelyettesíteni valami hasonlóval. Az „italic” szó kétértelműségével sincs mit kezdeni. Ha azt írnám a szánkókról, a verssor meghosszabbításával, hogy „Mint dőlt betűk és eltünők” (mert a szánkó időnként oldalra dőlni látszik), akkor az angolul tudó (jól tudó!!) olvasók kitalálhatnák, hogy ennek köze van az italicusokhoz. Csakhogy angolul jól tudó olvasó számára fölösleges lefordítani a verset... (Magyarul jól nem tudó magyar olvasó számára is fölösleges... Egyáltalán, kinek számára fordít a fordító? Angolul nem tudó de magyarul tudó angyalok számára... Az angyaloknak van idejük verseket olvasni, bár ma már az sem biztos...)
|