Dickinson, Emily: Halál volt? – hiszen felálltam (It was not Death, for I stood up in Hungarian)

It was not Death, for I stood up,
And all the Dead, lie down–
It was not Night, for all the Bells
Put out their Tongues, for Noon.

It was not Frost, for on my Flesh
I felt Siroccos–crawl–
Nor Fire–for just my Marble feet
Could keep a Chancel, cool–

And yet, it tasted, like them all,
The Figures I have seen
Set orderly, for Burial,
Reminded me, of mine–

As if my life were shaven,
And fitted to a frame,
And could not breathe without a key,
And ‘twas like Midnight, some–

When everything that ticked–has stopped–
And Space stares all around–
Or Grisly frosts–first Autumn morns,
Repeal the Beating Ground–

But, most, like Chaos–Stopless–cool–
Without a Chance, or Spar–
Or even a Report of Land–
To justify–Despair

Halál volt? – hiszen felálltam
S a holtak fekszenek
Éj volt? – a déli harangok
Nyújtottak nyelveket

Fagy volt? az én húsomban
Sirokkó melege
Tűz volt? márvány lábaimon
A szentély hidege

Vagy mindez együtt. Alakok
Akik jöttek felém
Sorjában a temetésre –
Ilyen lesz az enyém

Kimetszették, berámázták
– Az ám – az életem
Kulcs kellett a lélegzéshez
S éjfélkor mintha nem

Ütött volna egy óra sem
S csak Űr körös-körül
Reggel fagyott, nem érezte
Szívverését a Föld

Csak hűlt a káosz, sehol egy
Árbóc, semmi esély
Vagy egy földi igazolás –
Ez – kétségbeesés