It was not Death, for I stood up (English)
It was not Death, for I stood up, And all the Dead, lie down– It was not Night, for all the Bells Put out their Tongues, for Noon.
It was not Frost, for on my Flesh I felt Siroccos–crawl– Nor Fire–for just my Marble feet Could keep a Chancel, cool–
And yet, it tasted, like them all, The Figures I have seen Set orderly, for Burial, Reminded me, of mine–
As if my life were shaven, And fitted to a frame, And could not breathe without a key, And ‘twas like Midnight, some–
When everything that ticked–has stopped– And Space stares all around– Or Grisly frosts–first Autumn morns, Repeal the Beating Ground–
But, most, like Chaos–Stopless–cool– Without a Chance, or Spar– Or even a Report of Land– To justify–Despair Uploaded by | Fűri Mária |
Publisher | All Poetry |
Source of the quotation | https://allpoetry.com/poem/13587479-It-was-not-Death–for-I-stood-up–510–by-Emily-Dickinson |
|
Halál volt? Nem: felkeltem én (Hungarian)
Halál volt? Nem: felkeltem én, S ki Holt, fel nem kel itt — Éj volt? Nem: ami szólt Harang, Szólt a Nyelve Delet.
Fagy volt? Nem, hisz járt Bőrömön Egy Sirokkó-sereg — Tűz volt? Nem: lett minden tagom Mint Szentély oly hideg.
S mégis, ízlelni tudtam én, Mint Kiket láttam ott, Ott, kiterítve, mereven: Ön-temetésemet —
Életem lekopasztva Mint tokba zárva lőn, Kulcs nélkül fulladoztam is, Mint holmi Éjfelen —
És megszűnt minden ketyegés — A Tér bámulni fog — Vagy Gyilkos fagy — az Ősz jele — S Talaj már nem dobog —
De mint a Káosz-Fagy örök — Nincs Árboc, nincs Kiút — És Földnek Híre sincs — Mi igazol — Borút
Az utolsó sort nem értem (ered. szó szerint: “Mi igazol — Reménytelenséget/kétségbesést”). Éppen ellenkezőleg azt várnánk, hogy mindez éppenséggel igazolja a reménytelenséget . Be sincs fejezve a mondat. Lehet, hogy a Despair (Reménytelenség, ford.: Ború) szó nem is tárgya a justify (igazol) szónak, hanem csak úgy magában áll (ha ez igaz, akkor nem azt kellene írni, hogy Borút, hanem csak: Ború).
De az is lehet, hogy a vers éppen ellenkezőleg visszájára fordítja saját magát: azt mondja, hogy a Borút azaz a Reménytelenséget, azaz a halál közelségét, semmi sem igazolja. Eszerint szegény életre ítélt költőnk még a halál kellemes közelségétől is meg van fosztva... Hej de sajnálom, olyan szimpatikus lány, szerelmes vagyok belé!
Bármennyire eredeti gondolkozású költő is Emily Dickinson, azt kell hinnünk, hogy halálvágya, a halállal való flörtölése — kordivat, legalábbis részben, ha nem mindenestül is. Vegyük észre: manapság senki sem akar meghalni, mert nem divatos dolog a halál, még a legiszonyúbb országokban, Észak-Koreában, Szíriában sem; sőt nem csak élni akarnak az ottaniak, hanem JÓL élni, magas életszínvonalon... Nem a theokratikus Szaud-Arábiába menekülnek, ahol az Iszlám, az Isteni Törvény az állam törvénye, hanem a csúnya materialista Németországba, Norvégiába... Mert manapság az érték — az anyagi érték. Emily Dickinsonnak aligha hiányozhatott a magas életszínvonal, ez őt mint költőt nem érdekli. Az ugyancsak költő József Attilát már nagyon is érdekelte ugyanez (is) — miért? mert sokszor nem volt benne része: őt nagyon is érdekelte, hogy mások "egész fazékkal esznek"...
De nem baj: ha van mit ennünk, magasabbra törekszünk. Nagyon is jól van ez így.
|