Dickinson, Emily: Mind Méhtől loptam el — (I stole them from a Bee 200 in Hungarian)

I stole them from a Bee —
Because — Thee —
Sweet plea —
He pardoned me!

Mind Méhtől loptam el —
Neked — kell —
Méz per —
Felmentett! — Fel!

Újabb vázlatos és alig érthető Emily Dickinson-vers. Nem mondja meg, mit lopott el „egy” méhecskétől; kézenfekvő azt gondolni, hogy a mézet lopta el, de méznek nem dukál többes szám (them). Talán virágot szedett, és az őszerinte olyan, mintha a méhek orra elől lopta volna el, mert a virágok a méheknek lettek teremtve (?); de itt az áll, hogy „egy méhtől” lopta el. Valószínűnek tartom, hogy virágot (= virágokat) szedett, miközben egy méhecske röpködött eme virágok körül, és szegény méh emiatt a virágszedés miatt nem szedhette ki belőlük a virágport, hoppon maradt. Ezzel az értelmezéssel esetleg az lehet a baj, hogy — kézenfekvő...; mert a jó költők többnyire nem kézenfekvő dolgokat mondanak, és különösen nem a csavaroseszű Emily Dickinson. Ámde ha a verse rejtvényszerű és meg kell fejteni, akkor adnia kell valami fogódzót a megfejtéséhez, még akkor is, ha nem a nyilvánosságnak szánta a verseit, és ez a fogódzó: logikus, értelmes, köznapi tapasztalatokon alapuló asszociációk lehetősége. Ha saját magának írta a verset és a vers teljesen megfejthetetlen olyan kulcsok nélkül, amelyek kizárólag az ő fejében léteznek, akkor az már nem is vers, hanem titkos feljegyzés. Igaz, hogy vannak teljesen megfejthetetlen (pl. szürrealista, dadaista) versek is, de azok nem is sugallják, hogy meg kell fejteni az értelmüket, éppen ellenkezőleg. Ez a vers azt sugallja, hogy megfejthető jelentése van: "Fejts meg!".

Because — Thee — : Ennek csak akkor van értelme, ha betoldunk egy szócskát; egyáltalán nem nehéz betoldani, mert odakívánkozik, szinte ordítja, hogy „Toldj be!” : Because of Thee = Temiattad. Úgy látszik, valaki számára szedte, „lopta el” azokat a virágszálakat egy ott röpködő méhtől. Miért hagyta ki az „of” szót? Azzal együtt jobban hangzanék az a sor, szabályos volna a ritmusa, így pedig nem szabályos; még Emily Dickinson költészetének kontextusában is jobb volna a sor ritmusa, ha egyénieskedő poétánk odabiggyesztette volna azt a nyavalyás „of”-ot: túl rövid, de szabályos jambikus sor volna az a sor. A 3. sor sem jambikus; két hangsúlyos szótag az egész. Ez is valamiféle befejezetlenséget, vázlatosságot sugall.

Méz per: az eredetiben nem „Méz per” áll, hanem „Édes védőbeszéd, védelem” (jogi teminus). („Per”-t a rím kedvéért írtam, de nem vészes egyáltalán.) A „védőbeszéd” az feltehetőleg a második sor: „A viráglopás mentőkörülménye az, hogy egy szeretett lény számára lettek »ellopva« a virágok." Hogy ki „mentette fel” a virágtolvaj költőnőt? Hát a perben ítélkező képzeletbeli bíró, vagy a Jóisten, vagy maga a „károsult”, azaz a méhecske. Igaz, hogy méhecskének nem a „He” (= ő) névmás dukál, hanem az „id” névmás, de költészetben nem ritka az ilyesmi, és ha ritka vagy egyáltalán nemlétező volna, a faramuci Emily Dickinsonnál az sem érvénytelenítene ilyetén való értelmezést.

Így megfejtve (ha megfejtésem helyes, márpedig az nem biztos) már nincs is a versben semmi kézen-nem-fekvő, sőt inkább még egy kicsit falvédőszerű, giccses is ez a "mondanivaló", akár Szabolcska Mihály is írhatta volna  is. Csakhogy Szabolcska Mihály valahogy így írta volna meg „ugyanezt”:

Virágot loptam a mezőn:
Méhecskéknek volt az szánva.
De tenéked loptam én azt,
A Jóisten megbocsájtja!

Emily Dickinson versében éppen azért nem falvédőszerű ugyanez, mert nem szájbarágó: mert fejtörés kell hozzá, meg kell fejteni...