Dickinson, Emily: A Bíró mind Bagoly — (The Judge is like the Owl — 699 in Hungarian)

The Judge is like the Owl —
I've heard my Father tell —
And Owls do build in Oaks —
So here's an Amber Sill —

That slanted in my Path —
When going to the Barn —
And if it serve You for a House —
Itself is not in vain —

About the price — 'tis small —
I only ask a Tune
At Midnight — Let the Owl select
His favorite Refrain.

A Bíró mind Bagoly —
Mondta Apám — amely
Épít hol nő a Tölgy —
Párkány is Gyanta-Hely —

Amely Utamba dőlt —
Csűrbe mentem igen —
S ha az lehet a Lakhelyed —
Úgy nem hiába van —

A lakbér nem magas —
Csak Dal — az sem nagyon —
Éjfélkor — Bagoly mondja meg
Refrénje mi legyen.
   
  
  
A versből egy kukkot sem értek (sajnos, mert minden bizonnyal valami érdekes dolog rejlik a szavak mögött). Ennek ellenére azt hiszem, hogy a fordítás elég hű hozzá.

Épít — feltehetőleg: Fészket rak.

Gyanta — ered.: borostyán. A borostyán megkövült gyanta.

A párkány utamba dőlt. Lehet, hogy Emily az ablakon át szeretett volna kilopózni a csűrbe, az ablakpárkány pedig lejtős volt. Hogy ez miért fontos, azt nem tudom, de lehet, hogy majd még eszembe jut valami.

Azt sem értem, miért hiábavaló a csűr, ha nem szolgál lakhelyül a megszólított illetőnek. (Ki az?) Ha szereti, akkor miért a csűrben akarja elszállásolni, miért nem a vendégszobában? Csak nem valami gáláns és titkos kalandra számított abban a csűrben, azért is közlekedett (volna) az ablakon át?...

Refrénje — ered.: „kedvenc v. népszerű refrénje”. Lehet, hogy ez csupán annyit jelent, hogy a feltételezett gáláns kalandhoz csak a bagoly "énekelhet" majd, mert az éjjeli madár, de valami szimpatikusabb, szerelempárti madár, csalogány, rigó, fülemüle, az nem. Lehet, hogy a bölcs bagoly helyteleníti a titkos éjszakai találkát, és ebben hasonlít rá az ugyancsak bölcs Bíró, átvitt értelemben azok a józan, megfontolt emberek, akik helytelenítik a titkos éjszakai találkákat, és egyáltalán mindenbe belehuhognak, ami jó... Lehet, hogy azért áll ott "refrénje", sőt "népszerű" azaz elcsépelt refrénje: az unalomig litániázzák a bölcsességeiket. Azt olvasom az interneten, hogy a Tölgyfa is az erkölcs, az önmegtartóztatás és a bölcs megfontoltság szimbóluma. Alighanem a borostyán is szimbolizál valamit, de nem tudom, mit.

A bagoly a természet ölén fészkel, vén tölgyesekben, minden ifjonti könnyűvérűséget helytelenítő bölcs fák között. A bagolymódra huhogó „Bírók” azaz (tölgy)fafejű erkölcscsőszök nem a természetben hanem házakban laknak, ahol az ember nem mászkálhat szabadon ki-be ahol akar, hanem csak az erre a célra előirányozott ajtókon át; erre a célra már az ablaknyílás sem igazán megfelelő. A gáláns kalndokat azonban, úgy látszik, a természet (bagoly, tölgy) is éppúgy elítéli, mint a természetellenesen kockaalakú ház és benne a kockafejű erkölcscsősz. Ez eléggé váratlan és paradoxális vélemény volna, de Emily Dickinson verseiban inkább az a váratlan, ami nem paradoxális... Ő sok mindent megkérdőjelez, de az anyatermészetről sincs egyértelműen jó véleménye. 

Lehet, hogy ha a fenti interpretációt úgy kezdtem volna, hogy „Ezzel a költő azt akarta mondani...”, akkor Emily Dickinson ugyanazt reagálná erre, mint Arany János: „Akarta a fene.” Lehet, hogy tényleg nem akart mondani vele semmi mást, mint amit mondott, ami fekete-fehéren oda van írva. A vers ennek ellenére (még a költő akarata ellenére is) sugalmazhat valamit, talán éppen azt, vagy valami hasonlót, amit kicsűrtem-csavartam belőle. Rejtvényszerűsége miatt mindenesetre rejtvényfejtésre ingerel.