Dickinson, Emily: A Biblia ódon Kötetke — (The Bible is an antique Volume — in Hungarian)

The Bible is an antique Volume —
Written by faded men
At the suggestion of Holy Spectres —
Subjects — Bethlehem —
Eden — the ancient Homestead —
Satan — the Brigadier —
Judas — the Great Defaulter —
David — the Troubador —
Sin — a distinguished Precipice
Others must resist —
Boys that "believe" are very lonesome —
Other Boys are "lost" —
Had but the Tale a warbling Teller —
All the Boys would come —
Orpheus' Sermon captivated —
It did not condemn —
   

   
(1882)

A Biblia ódon Kötetke —
Írta sok Vértelen
Vezetve Szent Kísértetektől —
Témák — Betlehem —
Éden — az ó Lakocska —
Sátán — egy Tiszt, ledér —
Júdás — a Csúnya Bűnös —
Dávid — a Trubadúr —
Bűn — kellemetes Szakadék —
Más kerülje azt —
Fiú ha „hisz” akkor magányos —
Nem hisz? “Elveszett!” —
Ha van szépszavú Mesemondó
Jön a Fiú mind —
Orpheusz szépen papolt — ő
Int — s fel nem jelent —

Sok Vértelen. Ered.: megfakult/aszott/unalmas emberek.

Más kerülje azt. Feltehetőleg ezt jelenti: ’A bűn kellemes szakadék Dávid király számára, őneki minden meg van bocsátva, mert protekciója van Istennél, de más kerülje a bűnt, különben jaj neki!’

Orpheusz: Legendás „szépszavú” ókori tehát pogány költő és jós, zenével kísért költészete mindenkit lenyűgözött, „de a bibliai prófétákkal ellentétben senki ellen sem intézett erkölcsi dörgedelmeket”, mondja a vers. Orpheusz szépen papolt — ő — Int — s fel nem jelent — az eredetiben szó szerint: Orpheus prédikációja/szentbeszédje lenyűgöző volt — Nem ítélkezett.) Eszerint Emily Dickinson jobban szereti a pogány ókort annál a keresztény jelenkornál, amelybe beleszületett. (Kemény vallásos nevelésben részesült.)

men — Bethlehem:  slant azaz „ferde” vagy tökéletlen rím, félrím, akárcsak a versben szereplő összes többi rím, de most nem mássalhangzók csengenek össze, hanem magánhangzók. A mássalhangzós félrím Dickinson verseinek egyik feltűnő és rendhagyó jellegzetessége, de ilyen magánhangzós félrímet most látok először angol versben. Magyar fordításban ez érzékeltethetetlen, mert a magyar rímek túlnyomó többsége nem tiszta rím, csak asszonánc, azaz éppen ilyen; Vértelen — Betlehem az kifogástalan magyar rím, éppen ezért nincs is benne semmi rendhagyó. De azt is el tudom képzelni, hogy a költő környezetében a Bethlehem szó utolsó hangját nem pontosan M-nek ejtették, hanem valamiféle határozatlan nazálisnak, és hogy az jobban hasonlított az N-re, mint a közönséges M.

— mind — jelent: nem egészen „szabályos” angol ferderím, mert a D és a T nem azonos, csak hasonló, ez tehát szabálytalanságtól való „szabálytalan" eltérés. De magyar "kancsal" azaz szabálytalan rímnek szabályos...