Dickinson, Emily: Sohasem láttam Csúcsokra — (He showed me Heights I never saw— in Hungarian)
He showed me Heights I never saw— (English)He showed me Heights I never saw— He showed me secrets—Morning's Nest— And then, He brake His life—And lo,
Version sent to Sue: I showed her Heights she never saw—
|
Sohasem láttam Csúcsokra — (Hungarian) Titkok — Fészek, a Hajnalé — Majd életét eldobta Ő — Tőle nem látott csúcsokat — Szerintem abból, hogy két változat van, nem azt a következtetést kell levonni, hogy a személytelenebb változat is személyesebben és szexuálisan értelmezendő, amint azt teszik valakik az inerneten, hanem éppen ellenkezőleg. Más dolog az életrajz, és más dolog az irodalom: csak az olvasni közismerten nem tudó fafejű irodalomtörténészek keverik össze a kettőt, meg azok, akik hisznek nekik... (Aztán meg ottvannak a jószándékú dilettánsok, akik egyáltalán nem értenek semmit, még a lapos közhelyértelmezéseket sem, nem tudnak angolul és magyarul sem nagyon, de azt hiszik, hogy „intuitív képességeik” vannak, és ennek örvén összehalandzsáznak hetet-havat.) Ami releváns itt, az a személytelenebb és senkinek személyesen el nem küldött változat. Ebben Isten, vagy Jézus (?), hívta költőnket, de annak nem akaródzott vele menni, amint az nem egy E. D.versből is egyértelműen kiderül. Csakhogy ez nem olyan egyszerű, mint ahogyan manapság látszik, amikor „a múltat végképp elsöpörni” akaró túlokos álentellektüelek még mindig a fejünkbe akarják manipulálni, hogy „Csak anyag van!”, amint azt egy elvtárs harsogta a fülembe ötvenöt évvel ezelőtt a budapesti (de inkább budai, Kútvölgyi úti) pártkórházban, közben ököllel verve az éjjeliszekrényt... Bármilyen szarkasztikusan hadakozik is jó pár versében Emily a vallás hívása ellen, nem olyan könnyű ellenállni annak, mint ahogyan a mindenre elszánt materialisták hiszik...
|