Dickinson, Emily: (Odébb ily hajnalban álltunk —) (Morns like these - we parted - 27 in Hungarian)

Morns like these - we parted -
Noons like these - she rose -
Fluttering first - then firmer
To her fair repose.

Never did she lisp it -
It was not for me -
She - was mute from transport -
I - from agony -

Till - the evening nearing
One the curtains drew -
Quick! A sharper rustling!
And this linnet flew!

Odébb ily hajnalban álltunk —
Fel ő épp ily délben ült —
Reszketve — majd egyre jobban
Epihenése előtt.

Selypegve el sose mondta —
Nem való ez nem nekem —
A transz némította őt el —
Engem meg a gyötrelem —

Aztán — mikor jött az este
Függönyt húzott valaki —
Zsupsz! Egy éles szárnysuhintás!
És a tengelice odaki!
   
   
   
Annyi érthető itt, hogy valaki haldoklik, virrasztottak fölötte és a végén elszáll a lelke; de nem egy részlet érthetetlen, van, akit ez nem zavar; nem én töltöttem fel a verset. — Tengelice: az eredetiben kenderike, hasonló madár. Magyar fül számára otthonosabb a tengelice, különben is teljesen mindegy, jelenthetné a lelket bármilyen más madár, gólya, galamb, csalogány, sirály is...



(A vers 1858 körül keletkezett)