Dickinson, Emily: (Ha, Uram, Rózsa nincs már) (When Roses cease to bloom, Sir, 32 in Hungarian)

When Roses cease to bloom, Sir,
And Violets are done —
When Bumblebees in solemn flight
Have passed beyond the Sun —
The hand that paused to gather
Upon this Summer's day
Will idle lie — in Auburn —
Then take my flowers — pray!

    
Ha, Uram, Rózsa nincs már
S elnyílt az Ibolya —
Ha Méhnek ünnepélyesen
Napontúl szállt raja —
S kezem nem szed virágot
E jó Nyári napon
Mert Auburn-ben — sziesztáz —
Megteszi e szirom —
    
   
   
Auburn: Mount Auburn, temetőkert a massachusettsi, Emily Dickinson szűkebb hazájabeli Cambridge közelében.

E jó Nyári napon, = alighanem: majd egy ugyanilyen jó nyári napon. Ebben talán a jelen és a jövő egybeolvasztását láthatjuk, mintha ez a mai nyári nap ugyanaz volna, mint az a majdani nyári nap, „amikor én már nem leszek”, ahogyan ez egy magyar nótában állna. Ha ez igaz, akkor tipikus példája ez a dickinsoni szűkszavúságnak. Önmagában Emily reménytelen síron túli szerelme is „giccses”, csakhogy ő azt nem giccsesen rágja a szánkba, hanem fátyolozottan, alig észrevehetően. Jó példája ez a giccs és a költészet közötti különbségnek: a „tartalom” ugyanaz, de a lényeg, a forma, gyökeresen különbözik.
   
   
(A vers 1858 körül keletkezett. Alighanem lepréselt virág kíséretében küldte el valakinek Emily.)