Dickinson, Emily: (Tanítottak – a Foszforos – Nullák –) ((The Zeroes taught us – Phosphorous –) in Hungarian)

The Zeroes taught us – Phosphorous –
We learned to like the Fire
By handling Glaciers – when a Boy –
And Tinder – guessed – by power

Of Opposite – to balance Ought –
Eclipses – Suns – imply –
Paralysis – our Primer dumb
Unto Vitality –
   
   
(1862)

   Szó szerinti fordítás – kísérlete:

A Nullák (meg)tanítottak bennünket – Foszforosan –
Megtanultuk szeretni a Tüzet –
Gleccserekkel való foglalkozás útján – mikor egy Fiú –
És Tapló(val?) – találgatott (v. feltételezett v. ráhibázott) – energiával (v.hatalommal v. erővel),

Az Ellentét(esség)ével v. Ellentétessel – a Nullát (v. Valamit) kiegyensúlyozandó –
Napfogyatkozások(at?) – Napok(at?) – implikál(ni) –
(A) Bénaság(ot) – a mi primitív Gyutacsunk(at) (v. Iskolásskönyvünk(et))
Egészen az Elevenségig –
   
   
   
Erről Hérakleitosz mondása jut eszembe: „Az az úr (Apolló isten), akinek jóshelye Delphoiban van, nem tár fel semmit és nem rejt véka alá semmit, csak jelet ad (célozgat).” A jóslatot meg kellett fejteni, és könnyű volt melléfogni, „melléfejteni”. De ennél az amerikai jóslatnál még melléfogni sem könnyű... Az angolban nem ragozzák a szavakat, ehelyett viszonyszók vannak, azoknak jó részét pedig Emily Dickinson elhagyja, így itt csak mondatkezdemények, mondatlehetőségek vannak. Mondjunk le annak megfejtéséről, hogy „mit akart mondani a költő”, és nézzük meg, milyen célozgatások bányászhatók ki a vers szavaiból, esetleg akár a költő mondaniakarása ellenére is. Ez azért is nehéz, mert a szavaknak több különböző jelentésük van, és ebből a dodonai szövegből nem vagy csak üggyel-bajjal deríthető ki, hogy éppen melyik jelentést érdemes figyelembe venni.

Mik azok a Nullák? Zeroes azt is jelenti, hogy „jelentéktelen emberek, kis senkik”. Tökfejek tanítottak volna meg bennünket a tűz szeretetére? Ez nem szimpatikus jelentés, vessük el.

A versben ellentétes fogalompárok lebegnek, és ezt ez a titokzatoskodó, szűkszavú vers még „a szájunkba is rágja”(!): a kellős közepén ott áll az Opposite = Ellentét szó. Jég – Tűz, Napfogyatkozás (naphiány) – Nap, Bénaság – Elevenség.

A napfogyatkozás „a napnak a hiánya”. A hideg a melegnek a hiánya. Ez még mai tudományos fejünkkel is belátható: a kellemes szobahőmérsékletet is kinevezhették volna nulla foknak a fizikusok, mégis az ember által „hidegnek”, hiánynak érzett hőmérsékletet nevezték ki annak... A Kelvin-skálában a 0 fok, az abszolút nulla fok, tényleg a semmi: ha az elérhető volna, megszűnnék létezni az anyag; nem valószínű, hogy E.D. hallott az abszolút nulla fokról, de ez nem is fontos: az ő versében a közönséges nulla (fok?) is abszolút hideg. – Az első sorbeli „Nullák” jelenthetik a „hiányok”-at, elsősorban a meleg(ség) hiányát.

A foszfor, a gyufa a hidegben is könnyen meggyullad. Arról lehet szó, hogy a hiányból, a semmiből keletkezik a semmi ellentéte, a valami. (Arisztotelész és a tudomány szerint ez ugyan lehetetlen, de Emily vallása szerint Isten számára nem lehetetlen. Mindazonáltal a versben nincs semmiféle vallás. De spirituális gondolkodás, az van.) Tehát mondjuk „a Semmik, a hiányok tanítottak meg bennünket a Tűz, a melegség szeretetére”. Valamilyen fiúcska (?) „gleccserekkel” azaz nyilván jéggel manipulált (nem tudom elképzelni, mit csinálhatott vele), és a jéggel ellentétes erő segítségével kiegyensúlyozta a Semmit, vagyis megteremtette a súlyos (nyomasztó) és hideg (mind fizikai, mind pszichológiai értelemben hideg) Semmi ellensúlyát, a Valamit, a Tüzet. Lehet, hogy végighúzott egy gyufát a jégen, és az meggyulladt, bár ennek ellentmond a tapló szó. Lehet, hogy kő helyett jéggel csiholt szikrát, és attól izzott fel a tapló? Ez hihetetlennek tűnik, de végül is ki tudja. Valamiféle tűzcsináló manipuláció folyhatott valahol, és az lenyűgöző volt.

Valaki azt állítja, hogy a foszfor a Hajnalcsillagra utal. Phosphoros (görög), szó szerint „Fényhozó”, latinul Lucifer, valóban a Hajnalcsillagot jelenti. Ha a vers utalna a hajnalra vagy valamilyen csillagra, akkor erre is lehetne gondolni, de ilyesminek hiányában ez csak afféle tudálékoskodás.

Kevésbé alaptalan dolog volna arra gondolni, hogy a versben említett fiú Prométheusz. De Prométheusz nem az ellentétéből vagy a semmiből teremtette a tüzet, hanem az istenektől lopta el. Azon kívül erre sem utal a vers. Vessük el ezt is. A Foszforos vagy Foszforszerű szó itt egyszerűen csak a tűzcsinálásra utal, mert arra a vers a Tapló meg a Gyutacs szóval is utal, arról szól.

Az a benyomásom, hogy a versben valamiféle gyerekkori tűzzeljátszás emléke is bújkál.

Ezek után ezt lehet hozzáképzelni a vershez (nagybetűkkel a toldalékok): „A Foszforszerű Semmik tanítottak meg bennünket a Tűz szeretetére (...) ÍGY KELETKEZNEK (A) NapfogyatkozásokBÓL (A) Napok, ÉS ÍGY LETT (A MI?) Bénultság(UNK?)ból a mi primitív gyutacsunk SEGÍTSÉGÉVEL Elevenség, Életrevalóság.”

Már ez sem éppen „semmi”, de azért még nem mondhatjuk, hogy „Ez igen, ez már valami!” Próbáljunk meg verset csiholni belőle. (Ought = aught.)
   
   
   
Tanítottak – a Foszforos –
Nullák – kedves a Tűz
Jégtaktikákkal – egy Fiú –
S Taplóval – Lángot – űz

S a Semmit – az Ellenerő –
Nap – Napfogyatkozást –
Bénultságot – a rossz Gyutacs
Elevenség-Varázst –

A fordítást is meg kell magyarázni; így legalább ebből a szempontból hű az az eredetihez...

Tanítottak – ti. „engem” vagy „minket”. Ez szerencsére a magyarban is kihagyható, valamint a „hogy” is. Azt is lehetne írni, hogy „Tanították”, az világosabb volna, de nem az a vers célja, hogy világos legyen.

Az „űz” szó kétértelmű: a Lángot azért űzi, hogy megszerezze, mert kell neki (v.ö. fényt űz), a Semmit pedig azért űzi, kergeti, mert nem kell neki. A „Lángot űz” alanya a Fiú, „a Semmit (űzi)” alanya pedig az Ellenerő. („S” = pedig: a Semmit pedig az Ellenerő.) Nap Napfogyatkozást – ti. űz, Bénultságot pedig a rossz Gyutacs „űz” (űz el) illetve varázsol elevenséggé. – „Varázst” – a rím kedvéért; de tkp. nem nagyon hűtlen az eredetihez: kimondatlanul abban is benne van a varázs, a rácsodálkozás – hát persze a „kimondatlanul” sokkal jobb, mint a „kimondottan”, éppen az a művészet. A költő is odabiggyeszthetett volna a rím kedvéért valami nem-elengedhetetlent, bár a költők többségével ellentétben éppen E.D.-ra nem jellemző az ilyesmi. Különben a rím itt egyetlen betűre terjed ki, az ipszilonra; bármilyen ipszilonra végződő szót odaírhatott, van rengeteg az angolban. A vers utolsó szava lényeges, központi jellegű fogalom, főnév: Vitality. Ezért nem volna jó azt írni, hogy Bénultságot a rossz Gyutacs / Elevenné – no lásd, pedig rímnek az szuggesztívabb volna.

A versnek szövegváltozata is van, azt külön versként teszem föl és fordítom le.