Dickinson, Emily: (Kistányér felett a Szivem) ((My Heart upon a little Plate) in Hungarian)

My Heart upon a little Plate
Her Palate to delight
A Berry or a Bun, would be,
Might it an Apricot!
   
   
(1865)

Kistányér felett a Szivem
Nyelvének nyalni kell
Barack vagy Bogyó volna jó,
De Fánk is megfelel!
   
   
   
   Más fordítás:
   
   
Kistányér felett a Szivem
Nyelve van, nyal vele,
Barack vagy Bogyó volna jó,
Lehet Barátfüle!
   
   

Ebbe még a barátságot is belefőztem Emily helyett, mert ő elfelejtette belefőzni, holott egyik kedvenc témája a Barátság; baráttal nyalakodni-falatozni jobb, mint egyedül, barátunk fülét rágni is a magafajta ínyencnek való dolog, ezt ő tudja a legjobban.

Ezekkel a fordításokkal az a "baj" (nem nagy baj), hogy „jobban” rímelnek az eredetinél: abban az az egyetlen rím ún. „slant rhyme”, olyasmi, mint a magyar „kancsal rím”. Csak az utolsó mássalhangzók azonosak, éppen a sokkal fontosabb magánhangzók nem. A slant rhyme angol versben sokkal eredetibb, mint a szabályos rím, és éppen Emily Dickinson egyik specialitása. Magyarul nehezebb utánozni, mint jól összecsengő rímeket írni: azok maguktól tolakodnak a fordító tolla alá.

Kistányér felett a Szivem
A Nyelve belenyal
Barack vagy Bogyó volna jó,
De Fánk is megfelel!


   Vagy:


Kistányér felett a Szivem
Előtte Íz, de hány!
Barack vagy Bogyó volna jó,
Vagy Teasütemény!
   
   
   
Költő barátom azt mondja, hogy Emily Dickinson versei „teasütemények”. Ezt az elképesztő kijelentést úgy lehetne közelebblökdösni az igazsághoz, ha kiegészítenénk, így valahogy: „E. D. versei mérgezett teasütemnyek”, vagy „olvan teasütemények, amelyekbe rajzszögeket vagy apró atombombákat sütöttek” vagy „amelyek rávicsorítanak az olvasóra és nyelvet öltenek még a Jóistenre is”. De a fenti vers tényleg édes kis teasütemény, sőt túl édes, és nincs benne egyetlen rajzszög sem...