Dickinson, Emily: (Vajh' ki tanyázhat itt?) ((Who occupies this House?) in Hungarian)

Who occupies this House?
A Stranger I must judge
Since No one know His Circumstance —
'Tis well the name and age

Are writ upon the Door
Or I should fear to pause
Where not so much as Honest Dog
Approach encourages.

It seems a curious Town —
Some Houses very old,
Some — newly raised this Afternoon,
Were I compelled to build

It should not be among
Inhabitants so still
But where the Birds assemble
And Boys were possible.

Before Myself was born
'Twas settled, so they say,
A Territory for the Ghosts —
And Squirrels, formerly.

Until a Pioneer, as
Settlers often do
Liking the quiet of the Place
Attracted more unto —

And from a Settlement
A Capital has grown
Distinguished for the gravity
Of every Citizen.

The Owner of this House
A Stranger He must be —
Eternity's Acquaintances
Are mostly so — to me.
   
   
(1864)

Vajh' ki tanyázhat itt?
Vélem, egy Idegen
Hisz nem tudni hogy Honnai —
Név s kor hiába van

Ajtóra írva ott
Hisz félni kellene
De valami szelid Kutya
Beinvitál ide

De furcsa Város ez —
Némely háza de vén,
Némely — Ma épült volna csak,
Ha én építeném.

De nem nekem való
Ily csöndes környezet
Csak hol van sok Madár
És sok Fiú jöhet.

Születésem előtt
Mondják itt laktak ők
E Szellemeknek nyughelyén —
S Mókusok még előbb.

Aztán egy Úttörő
Afféle Telepes
E csöndes Helyre költözött
S utána mások is —

S a kis Település
Nagy Fővárossá lőn
Mely arról híres hogy komoly
Ott minden Fő nagyon.

E Ház Birtokosa
Bizonnyal Idegen —
Öröklétbeli Ismerős
Mindig ilyen — nekem.
   
   
   
(Honnai: saját szóalkotásom a "sehonnai" mintájára, bár valószínű, hogy más is kitalálta már.)