Dickinson, Emily: (Rózsavirág mit ki se lát;) (Nobody knows this little rose; 35 in Hungarian)

Nobody knows this little rose;
It might a pilgrim be,
Did I not take it from the ways,
And lift it up to thee!

Only a bee will miss it;
Only a butterfly,
Hastening from far journey,
On it's breast to lie.

Only a bird will wonder;
Only a breeze will sigh;
Ah! little rose, how easy
For such as thee to die!

Rózsavirág mit ki se lát;
Zarándokútra megy
Ha le nem szakitom neked,
Ha nem enyém e kegy!

Csak egy méh szól: Hiányzik;
Csak lepke vagy madár,
Ki ott jön, jön sietve
És szállna rá le már.

Csak egy madár nem érti,
Csak szellő sóhaja:
Könnyű rózsavirágnak,
Mint te, meghalnia!
   
   
   

(Az eredeti vers 1858-ban íródott, négy évvel Emily Dickinson „annus mirabilis”-e, „csodálatos éve”, legjobb verseinek születési éve: 1862 előtt.)

A vers falvédőszerű, giccses volna, ha nem volnának benne olyan abszurditások, mint az, hogy a rózsvirág zarándokútra ment volna, ha a költő le nem tépte volna... de bizonyos mértékig még így is falvédőszerű és giccses. De furcsamód egyáltalán nem minden rossz, ami giccses: például bizonyos herendi, meisseni stb. porcelánok, vagy Brahms cigányzeneszerű, mégis hihetetlenül komplex és zseniális klarinétötöse, vagy az ugyancsak zseniális Szép Ilonka, a Tetemre hívás...