Dickinson, Emily: (Vajon önjáró volt hajóm,) ((Whether my bark went down at sea,) in Hungarian)
(Whether my bark went down at sea,) (English)Whether my bark went down at sea, By what mystic mooring
|
(Vajon önjáró volt hajóm,) (Hungarian) Mely misztikus horgony Milyen titkos horgony Önjáró: ez sajnos explicitté tesz valamit, ami az eredetiben nem explicit hanem csak potenciális jelentés: „Vajon tengerre szállt-e hajóm (egyáltalán)”, „Vajon szállt-e hajóm tengerre." Abban sem vagyok biztos, hogy „went down” tényleg azt jelenti, hogy „tengerre száll”, az ugyanis nem így van angolul; ezzel szemben „the captain goes down with the ship” azt jelenti, hogy a kapitánynak, mivel tilos mások előtt elhagynia a süllyedő hajót, el kell süllyednie vele együtt”. Ezek szerint a vers első sora azt jelenti, de legalábbis jelentheti azt is, hogy „Vajon elsüllyedt-e hajóm a tengeren”. Ha ez igaz, akkor úgy kell fordítani, hogy Tehát íme egy harmadik fordítás-kísérlet: Hogy mi titkos horgony Még egy kis filológia: Az első strófa végig jambikus, a másodiknak 1., 2. és 4. sora trochaikus. Nem hiszem, hogy ez azt jelenti, hogy Emily Dickinson nem értett a prozódiához. Azt sem, hogy fütyült az ilyesmire, noha tényleg nem akart pallérozott, egyenruhába bújtatott, „profi” verseket írni. Ennek a ritmusváltásnak alighanem van valami funkciója, de nem szívesen bocsátkozom találgatásokba. A jambus általában líraibb, szubjektívabb szokott lenni, a trocheus inkább „objektívabb” attitüdnek felel meg. Hogy milyen volt a múlt, az szubjektív interpretáció kérdése; a jelen objektív, „matter-of-fact" módon azt követeli, hogy a „szem", azaz a kontempláció foglalja el a cselekvés helyét. Lehet, hogy ez a prozódiai következetlenség oka. Hogy a 3. sor kilóg a második versszaknak emez „objektív" trocheusságából, annak lehet oka egyszerűen az, hogy Emily Dickinsonnak nem kenyere a fórsriftos pedantéria, noha tud bánni a nyelvvel ő is, nagyon is bravúrosan és eredetien.
|