Dickinson, Emily: (Szív! Elfelejtjük őt!) (Heart! We will forget him! 47 in Hungarian)
Heart! We will forget him! 47 (English)Heart! We will forget him!
|
(Szív! Elfelejtjük őt!) (Hungarian)Szív! Elfelejtjük őt! Ha megvagy vele, szóljál (Jambikus sorok váltakoznak trochaikus sorokkal; ez más E.D.-versekben is előfordul. Az általános költői gyakorlatból ez kilóg, de nem hiszem, hogy azért, mert E.D. dilettáns volt; gyakran látjuk, hogy tud nagyon is raffináltan bánni a prozódiával és a rímeléssel. Azt sem hiszem, hogy okvetlenül, mindig valamilyen szándékot kell látnunk eme lezserség (?) mögött; a pedantéria egyszerűen nem kenyere költőnknek. Ennek ellentmond az, hogy gyakran elég volna beszúrni egy „és”-t vagy más jelentéktelen szót vagy szótagocskát, és máris jambikus lenne a sor. Pl. itt a 3. sorban egyszerűen nem kellene a „you are”-t „you’re”-ra rövidíteni. Ady-versekben is találhatunk ilyesmit, pl. a „Megint sokan néznek” címűben; találomra felütöttem összes verseit: a harmadik versben, ebben, mindjárt találtam ilyen „rendellenességet”. Nem hiszem, hogy sok más nagy magyar vagy más nyelven író költő műveiben is ilyen könnyen találhatni ilyen eseteket, ha lehet egyáltalán. Mindez nem von le semmit sem Emily Dickinson és Ady nagyságából, sem a prozódia sőt a költői pedantéria fontosságából. A második versszak rímképlete eltér az elsőétől: a látszat illetve a magyar fül érzése ellenére nem a „begin — -ber him” rímel, hanem a „begin — lagging (kiejtés: legin’).
|