A Felejtés-Ár felett kő a Gát
Oda emelik Tartósabbikát —
Sőt felkúsznak maguk — Kar, Láb nem oly
Hatékony Szer mint — egy mosoly —
E.D. elküldte néhány versét egy szakembernek; a szakember odanyilatkozott, hogy a versek nagyon eredetiek, éppen ezért — nem közölhetők... ugyanis nem skatulyázhatók bele semmiféle emészthető kategóriába. Költőnk ezt elhitte, és többé nem próbálkozott versei publikálásával, csak írta, írta őket, majdnem ezernyolcszázat. De a hírnév, nevének fennmaradása érdekelte mint elvont téma, több versben is foglalkozik vele, olykor szkeptikusan; pl. Fame is a fickle food — Illó ebéd a hír, Fame of Myself, to justify — Ön-Hírnevem, Igazolás, Fame is a bee — A hír darázs, l. ott.
A 2. sor szó szerint: Oda húznak föl egy kiradírozhatatlan/letörölhetetlen (letagadhatatlan) „Keveset”.
3. sor: Sőt fölhúzódzkodnak azok maguktól — A Hírnek nincs Karja —
4. sor: És csak egy mosoly — ez az enyhe Balzsam — (Ez az utolsó sor furcsa; az „enyhe” szó végén ott áll egy „s” betű, mintha ige volna.)
Tehát ahhoz, hogy valaki egymaga felhúzódzkodjék a Felejtés Áradatából a Hírnév Mólójára, ahhoz nincs szükség karokra (erőfeszítésre), elég balzsam (segédeszköz) egy mosoly. A mosoly talán a tökéletlen világhoz való leereszkedő, beletörődő, szeretetteljes viszony szimbóluma, vagy valami hasonló dologé. Ezzel talán azt mondja — tudatosan, vagy akaratlanul szólva el magát —, hogy az ő neve is fennmaradhat, még ha nem nyomtatják is ki a verseit.