Sok Út(nem)menti Házat ismerek
Rablók kedvére valót —
Fakapuk,
Az Ablak Alacson
Hívogatón
Egy Folyosón —
Kettő bemász —
Egynél — Vasak —
Másik vigyáz —
Hogy Alszik-e a Ház —
Ósdi szemek —
Egy sem rebben! Remek!
De szép rendes a Konyha éjszaka!
Fal — Óra lóg —
Majd teszünk róla s nem ketyeg —
Agár? Á, csak Egér —
A Falnak Füle van de Szája nincs —
’Stenments —
Egy Pápaszem — minek? Az csak zavar —
Itt Almanach hever —
A Lábtörlő — figyel?
Vagy ideges Csillag ezer?
A Hold — lépcsőn seper,
S nézi: Ki ez az úr?!
Ott a szajré — Bazár! —
Kupa, Olló —
Fülbevalló —
Karóra — Ócska Bross —
Csak Nagymamára jó —
Ki horkol és szobát magára zár —
Hajnal— zörög —
Lopva — közelg —
Jár, jár a Nap-Szekér
Most a Platánig ér —
Kakas kiáltja már:
„Itt meg ki jár?”
A Visszhang — Vonatot
Gúnyol — „Batár!”
S az öregecske Pár
Azt hiszi hogy kaput Napkelte tár!
Én, ha betörnék valahova éjszaka, nem „forrasztanám a torkára a faliórának a ketyegést” (ez áll az eredetiben), hiszen épp a ketyegés megszűntétől ébredhetnek fel a háziak... De igazság szerint éppoly kevés tapasztalatom van a betörésben mint, feltehetőleg, Emily Dickinsonnak... Mindazonáltal, bár a nőket egyáltalán nem tartom intellektuálisan alacsonyabb rendűnek saját (hím-)nememnél, azt hiszem, hogy ő énnálam több szamárságot követne el betörés közben. Még éppen csak elképzeli, hogy betörnek valahova, és máris azt hiszi, hogy a betörőknek is az tűnik fel legelőször, hogy milyen szép — rend van abban a konyhában... hát szóval nő ő a javából, még azzal a szuperszofisztikált hímagyával is. Bár lehet, hogy nekem is feltűnne az a hűdenagy rend (engem inkább zavarna)... De én még az egércincogástól is begyulladnék (ered.: “Az egerek nem fognak ugatni”). Groteszk humora van Emily Dickinsonnak... Az is figyelemreméltó, hogy hol Isten, a Mennyország, a Lét határai és hasonló dolgok foglalkoztatják a fantáziáját, hol méhecskék, gombák, betörés közben ketyegő faliórák... Éppen ez a Költészet, és E. D. ebben a hímnemű költők többségét zsebrevágja...