Vasseprűként
A Szél havaz
Téli Utcát seper —
Horgon a Ház
Leküldve pár
Helyettes Napsugár —
Hol nyargalt Csíz
Pányvát bogoz
A Csend s lassú Lovára tesz
Az Almában kényelmesen
Győz Pincében az Íz.
A szél végig„söpör" az utcán, és ez úgy van prezentálva, mint egy meghitt házonbelüli söprögetés, takarítás, amelynek során minden a feje tetején áll, az asztalra teszik a székeket, az asztalterítőket meg a szőnyegeket ideiglenesen felakasztják valahova; a házon kívül takarító szél a házat akasztotta fel ideiglenesen valami horogra (?). Hogy a csend kiköti terebélyes, lassú lovát, azt így értelmezem: a csend normális állapota az, hogy „lovagol": olyankor van csend. Ha ezt abbahagyja, akkor megszűnik a csend, mégpedig éppen ott, ahol előzőleg a csíz (ered.: a madár) is „lovagolt" a csend társaságában, vagyis fönt a levegőben, ahol most süvölt a szél. Ezt jobb lett volna nem megmagyarázni, mert így kevésbé extravagáns és kevésbé „szürrealista". De nem baj, mert nem is biztos, hogy „megfejtésem" igaz.
A két utolsó sor az eredetiben szó szerint: Az otthonos Pincében [levő] Alma volt az egyetlen [szereplő], aki v. ami játszott. Ez talán azt jelenti, hogy „aki nem érezte magát rosszul a bőrében”, vagy: „aki egyáltalán csinált valamit, aki nem volt passzív”. A verset a hetven évvel későbben született cseh Nezval is írhatta volna, amikor leszokott a dogmatikus szürrealizmusról és csak a bizarr játékosságot tartotta meg belőle; lásd pl. https://www.magyarulbabelben.net/ works/cz/Nezval%2C_V%C3%ADt%C4 %9Bzslav-1900/ST%C3%8DNOHRY_ 2._Mucholapka/hu/66504-%C3%81RNYJ %C3%81T%C3%89KOK_ 2._A_l%C3%A9gypap%C3%ADr