Dickinson, Emily: (Akárcsak ő, lemennek) ((Like her the Saints retire,) in Hungarian)

Like her the Saints retire,
In their Chapeaux of fire,
Martial as she!

Like her the Evenings steal
Purple and Cochineal
After the Day!

"Departed" — both — they say!
i.e. gathered away,
Not found,

Argues the Aster still —
Reasons the Daffodil
Profound!
  
  
(1859)  

Akárcsak ő, lemennek
Tűzsipkástól a Szentek,
Két hadi nép!

Akárcsak ő, az Est
Lelop Sárgást, Verest —
Elmúlt a Nap!

„Már nyugodnak” — úgymond —
Azaz kidobta mind
Az éj,

Véli a Primula —
Tartja az Imola
Mi mély!
   
   
   

Akárcsak ő (her, nőnemű): akárcsak a nap. L. a She sweeps with many-colored Brooms — Ő tarka Söprűkkel söpör c. E. D.-vers jegyzeténél.

Nem azzal „hadi nép" a szentek meg a nap, hogy harciasak, hanem az által, hogy mindent percnyi pontossággal tesznek.

Imola: egy virág neve; a rím kedvéért. Az eredetiben őszirózsa és nárcisz szerepel.

Mi mély. Vagy a a szerző tartja mélynek, amit a két virág vél, ti. az előző strófában levő megállapítást: hogy a sárgás meg a veres (ered.: a bíbor és a karmazsinpiros) szín a közbeszéd szerint „elment” vagy „kimúlt”, de valójában egyszerűen csak kisöpörték, kiebrudalták azokat. Vagy pedig azt véli a két virág, ami következik: hogy valami „mély”. Vagy mindaz mély, ami versben le van írva. Vagy pedig mélyre (mély sírba, gödörbe) dobta azt a két színt az éj, illetve „az esték" (ez áll az eredetiben), t.i. azáltal, hogy sötét lett. De azért mindez nem ennyire világos és egyértelmű helyesebben kétértelmű, lehet, hogy még több értelmű. Az eredeti csak azt mondja, hogy az Esték lopják el azokat a színeket, azt nem, hogy az esték is gyűjtötték be és hajították ki (el, le) őket, de ez kézenfekvő. Hogy a nap miért hajítja ki a színeket, az nem világos, hiszen éppen ő teszi láthatóvá őket („A nap a színek piktora mind" — Babits). Úgy látszik, azzal „lopja el" őket, hogy lemegy, vagyis saját magát is el- azaz lelopja az égről...

(A profound szó nem konkrét értelemben jelenti azt, hogy mély (= deep), de hajdan jelentette azt is, hogy „mélység". Itt minden bizonnyal mindkét értelemben áll.)

Azt hiszem, hogy nem tett volna jót Emily Dickinson költészetének, ha közölték volna életében a verseit. Az okosok megmagyarázták vona neki, hogy versei nem fórsriftosak, nem „előírásosak”, nem úgy ír verset, „ahogy kell”, és ha ő ezt elhitte volna, akkor a versei laposak volnának, de legalábbis kevésbé eredetiek. Így is beléjük „javít”gattak, mikor megjelentek az ő halála után, mert prozódiailag nem voltak elég fórsriftosak, sokszor még nyelvtanilag sem... (Óriási szerencse, hogy Ady verseibe nem „javítottak” bele ugyanilyen okból...)

De mindez nem jelenti azt, hogy a dilettáns fordítónak igaza van abban, hogy fékeveszetten fordít, fordít, miközben halvány sejtelme sincs rímről és prozódiáról, mert nem is érdekli és nincs hozzá füle.  Dilettáns fordító azt sem érti, miről szól a vers egyáltalán, azt hiszi, hogy a versek nem jelentenek semmit, ezért ő is halandzsázik.

Nem csak a prozódiáról van szó. Ebben a versben azt mondták volna E. D.-nak a jólértesültek: „Ha a versed a napról szól, akkor nem azt KELL írni, hogy „A szentek mennek le úgy, mint a nap, tűzsipkástól (azaz fénykörrel, glóriával a fejük körül)", hanem azt, hogy „A NAP megy le úgy, mint ahogyan a szentek „mennek le” azaz „halnak meg”. Ez is eredeti lett volna; de a vers még sokkal eredetibb tehát JOBB attól, hogy „dilettáns” vers, hogy nem egészen logikus: A SZENTEK halnak meg úgy, mint ahogyan minden nap meghal a nap és lelopja ezáltal a színeket stb., és ez után, várakozásunk ellenére, mégsem a szentekről szól a vers, hanem a hasonlat másodlagos eleméről, a napról. Az is furcsa és szokatlan, hogy a nap szó oda sincs írva, csak az „ő" névmás utal rá. Ettől a versnek találós kérdés-jellege van, mint nem egy más E. D.-versnek.