Dickinson, Emily: (Egy kút milyen titokzatos!) ((What mystery pervades a well!) in Hungarian)

What mystery pervades a well!
That water lives so far —
A neighbor from another world
Residing in a jar

Whose limit none have ever seen,
But just his lid of glass —
Like looking every time you please
In an abyss's face!

The grass does not appear afraid,
I often wonder he
Can stand so close and look so bold
At what is awe to me.

Related somehow they may be,
The sedge stands next the sea —
Where he is floorless
And does no timidity betray

But nature is a stranger yet;
The ones that cite her most
Have never passed her haunted house,
Nor simplified her ghost.

To pity those that know her not
Is helped by the regret
That those who know her, know her less
The nearer her they get.
   
   
(1877?)

Egy kút milyen titokzatos!
A víz él — s meddig ér! —
Másvilági felebarát
S egy korsóba befér

Minek végét nem láthatod,
Csak tükörfedelét —
Hát szemlélheted bármikor
A mélységek — szinét!

A fű, úgy látszik, nem hűl el,
Csodálom szerfölött
Hogy ott feszít, áll peckesen
Míg én csak rémülök.

Lehet közöttük valami,
A sás is vízbe vesz —
Nem áll a földön
És nem remeg és nem ijedez

De a természet idegen;
Ki híve, mit sem ért,
Nem járta átkos zugait,
Kísértet-szellemét.

Ne sajnáld ki nem ismeri
Mert azt sajnálhatod
Hogy még kevésbé ismeri
Ki mélyére hatolt.