Dickinson, Emily: (Egy Vendég Márgában —) ((A Visitor in Marl —) in Hungarian)

A Visitor in Marl —
Who influences Flowers —
Till they are orderly as Busts —
And Elegant — as Glass —

Who visits in the Night —
And just before the Sun —
Concludes his glistening interview —
Caresses — and is gone —

But whom his fingers touched —
And where his feet have run —
And whatsoever Mouth be kissed —
Is as it had not been —
   
   
(1862)

Egy Vendég Márgában —
Kit megszívlel Virág, Mag —
Míg mind mint Mellszobor feszít —
S Elegáns — mint Üveg —

Ki Éjjel látogat —
Éppen a Nap előtt —
Találkozás — egy felragyogás —
Csókok — s már elszaladt —

De akit ujja ért —
És ahol lába járt —
S ha csókot kap bármely Ajak —
Az szinte sose volt —

Ennek a versnek is lehetett konkrét „megfejtése” azaz jelentése szerzője számára, de ha nem fejthető meg, hogy az mi volt, akkor az a jelentés irreleváns. Úgy látszik, valami személyes mitológia rejlik mögötte, és ennyi elég is. Valamilyen misztikus látogatás. A vers érthetetlenségében is lenyűgöző. Emlékeztet egy másik versre: Otokar Březina: Tiszta reggel, lásd a cseh költőknél.  Irodalomtörténeti szempontból semmi köze egymáshoz a két versnek (az irodalomtörténeti szempont különben is érdektelen; az irodalomtörténet is „a tudni nem érdemes dolgok tudománya”, amint azt Hatvany Lajos írta a klasszika filológiáról).

Egy Vendég Márgában = talán: márgába öltözve, noha ez elképesztő... Inkább mégsem „márgába öltözve", hanem „márgából kifaragva", vagyis valamilyen szoborról van szó, mint ahogyan a virágok is szoborszerűek lesznek a látogatástól (szó szerint: Olyan szépen elrendezve állnak ott, mint valami Mellszobrok). Ki ez a kővendég egyáltalán? Talán csak nem a Don Juan Kővendége? Aligha... —  A márga a közönséges közetek egyike, nincs benne semmi érdekes, mint ahogyan a márványban meg a több száz egyéb kristályos drágakőben és féldrágakőben van, azok nagyon is érdekesek. Lehet, hogy Emily Dickinson ezt nem tudta, összetévesztette a márgát valami különleges kőzettel, talán éppen a márvánnyal (márga = marl, márvány = marble). (Pusztán kémiai szempontból nincs is igazán különbség a márga meg a márvány között, mint ahogy a szén meg a gyémánt között sincs.) De lehet, hogy éppen azért írt márgát, mert így ez bizarrabb, eredetibb, mintha márványt írt volna.  Szóval újabb rejtély, a szokásos E.D.-rejtélyeknél is érthetetlenebb — de csak annál izgalmasabb. 

Gondolhatunk arra, hogy a dérlepte növények látványa „generálta” E. D. képzeletében ezt a szcenériát, a szoborlátogatást, hiszen a dér, a zúzmara gyakran tényleg hajnal előtt vonja be a növényeket. Ha erre gondolunk, akkor is nagyon szép a vers, de ez mégis leegyszerűsíti, szimplifikálja; „a márgaszobor látogatása” sokkal lenyűgözőbb enélkül a „megfejtés” nélkül...  

 Kit megszívlel Virág, Mag. Ered.: Aki Befolyásol(ja) (!) (a) Virágokat.